Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
R. Kiss István: III. Endre király 1298/99. évi törvénye
268 H. KÍSS ISTVÁN. Határozataikat a király és bárók megvizsgálták, jóváhagyták és ennek külső jeléül az oklevelet kiállító főpapok pecsétéi mellé függesztették saját pecsétjüket is. (Dominus rex et regni barones sigilla sua ad instar sigilli prselatorum huic charta; statutorum apposuerunt.) A bárók ilyen következetes szerepeltetéséből kitűnik, hogy ők az országgyűlési tanácskozásokban és határozathozatalban nem vettek részt, hanem a királlyal együtt hozzájárulásuk, szentesítésük által törvényerőre emelték a határozatokat. Tehát a törvény egy erősen kifejlett aristokratikus monarchiának adja képét. A bárók, kiket — míg ez az idegen név lábra nem kapott — fejedelmi személyeknek neveztek (principes, principales personae) akár a király, megjelennek ugyan az országgyűlés színhelyén, de nem vegyülnek a nép közé, hanem amíg a kevésbbé előkelők, a születési arisztokratiához nem tartozók tanácskoztak, ők a király körében tartózkodtak, vele együtt igazságot szolgáltattak (una nobiscum sedentes!), a nemesi rend határozatait felülvizsgálták és hozzájárulásukkal szentesítették. Tehát a törvény és vonatkozó adatok (idézésük később) minuciosus vizsgálatából kiderül, hogy a törvényhozó factorok máskép oszlanak meg, mint azt a későbbi fejlemények alapján elképzelni és az érdemdús Kovachich hasonló irányú figyelmeztetése után is történetíróink hinni bírták : ebben az időben törvénnyé lesz az, amit a főpapok, papok, magyar nemesek, kiváltságolt nemzetiségek (székelyek, kunok, szászok) és városi követek (mert ezek jelenlétére is utal a törvény és van erre félreérthetetlen direct adatunk is!) letárgyalnak, elhatároznak1 és a király a bárókkal ■szentesít. Ez oly világosan kitűnik a törvényből és a bemutatandó okleveles adatokból, hogy csodálkozni lehet azon, hogy eddig annyian figyelmen kívül hagyták. Ennek pedig véleményem szerint az az oka, hogy a későbbi fejleményektől, mikor a király kiemelkedett a bárók köréből, a bárók és főpapok pedig a törvényhozás terén is összeolvadtak, nem tudtak szabadulni. Pauler szerint nehéz elhinni, hogy a bárók külön tanácskoztak és quasi külön törvényhozó factorképen szerepeltek, mert 1 E:en egyszerű ekból nevezik határozataikat statútumnak, amely névhez •Bartal messzimenő következtetéseket fűz.
