Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)

R. Kiss István: III. Endre király 1298/99. évi törvénye

264

1ί. KISS ISTVÁN.

helyes, de a legvalószínűbbnek látszó szövegjavításon át kellett volna mindenkinek esni, aki az ezen mondatban rejlő probléma megoldását megkísérelte.

A kérdés az volt, hogy hogyan kell értelmezni az exclusis baronibust ?

Az elágazó véleményeket három csoportba lehet sorolni.

Történetíróink egy része a bárókra irányuló panaszból kiindulva az országgyűlésből való kizárásukat büntetésnek, megtorlásnak tekintette. Miként egyik különben igen kiváló és általam hálás tanítványi szeretettel övedzett, nagyrabecsült historikusunk, Marczali Henrik, írja : Hét év alato megtanulták, hogy a bárók részére nincs hely az alkotmányban (sic!). Ezért kizárták őket, nélkülök. ellenük (!) akartak gondoskodni a király nagyságáról és az ország állapotáról.1

Ez a vélemény első tekintetre is helytelennek látszik, mert

1. nem vet számot azzal, hogy az ország bajaiért a panasz nemcsak a bárók, hanem más hatalmasok ellen is (ex potentia baronum et aliorum potentium) irányul;

2. nem vet számot azzal, hogy mindenik báró nem volt gonosz ember, sőt e rendnek sok tagja életének és vagyonának áldozatul dobásával szolgálta a közérdeket. Miként a hatalmaskodó nemesek miatt nem zárták ki az egész nemességet, úgj7 néhány báró gonoszsága miatt sem lehetett jogfosztottá tenni az ország leghatalmasabb rendjét;

3. nem vet számot a prout moris est-tel. Ha szokásos volt a bárók kizárása, akkor nem foroghat fenn a rendkívüli, a régi gyakorlattal ellenkező megtorlás;

4. nem vet számot azzal, hogy ugyanezen bevezetés és a további szöveg is megemlékezik a bárók consensusáról, sőt a bárók pecsétükkel is megerősítették a törvényt;

5. végezetül nem vet számot sem a megelőző, sem a következő jogfejlődéssel.

Sokkal komolyabb, előttem kezdettől legrokonszenvesebb volt a régebbi történetírók véleménye, akik a törvényt kiadó Kovachichtól kezdve számot vetettek úgy a prout moris ést-tel. mint a bárók consensusával és az ellentétet azon feltétellel hidalták át, hogy a bárók és nemesek külön tanácskoztak.

1 Szilágyi: A magyar nemzet története. II. k. 605. 1.