Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)

R. Kiss István: III. Endre király 1298/99. évi törvénye

m. ENDRE KIRÁLY 1298/99. ÉVI TÖRVÉNYE.

Irta: dr. R. Kiss István.

Az utolsó Árpádházi király utolsó törvénye történelmünk legbecsesebb emlékei között foglal helyet. Ügy tartalmi becsét, mint formai érdekességét igyekeztek kellően méltatni azon történetíróink, akik kénytelenek voltak vele foglalkozni, tudomásom szerint azonban még eddig senki sem tette azt önálló tanulmány tárgyává.

Nekem sem lehet az a célom most, hogy kimerítő tanulmányt írjak, csupán a törvénnyel kapcsolatban felmerült és eddig kielégítően meg nem fejtett két kérdésre igyekezem némi fényt deríteni.

Köztudomású dolog, hogy a törvényt egy, már eredetileg romlott szöveg után I. Ulászló király írta át és erősítette meg. Ezen reánk maradt egyetlen szöveg szerint a törvényt a főpapok, papok, nemesek, székelyek,1 szászok és kunok gyülekezete adta ki és hozzájárulásuk jeléül pecsétükkel erősítették meg a király és a bárók.

Az említett gyülekezet nevében beszélő szöveg bevezetésül előrebocsát egy szomorú helyzetképet : az ország romlását a bárók és mások hatalmaskodása és a király gyöngesége miatt. Végre is a király <<a szentlélek sugallatára megnyitotta kegyelmének füleit» . . . És most jön a vitás, első pillanatra is megállapíthatóan romlott szöveg : fidelibus consiliis aquiescens congregationem indixit generalem. Ad haec ut (vocavit helyett?) praelatos et viros ecclesiasticos necnon et nobiles huius regni exclusis quibuscunque baronibus prout moris est, [ut] huic regno casuro et per nimios vastas diminuto salubriori consilio, quo posset, subveniretur.

Nem kérkedem azzal, hogy az én szövegjavításom feltétlenül

1 A törvény szövegéből kimaradtak, de más országgyűlési kiadványban szerepelnek.