Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Gárdonyi Albert: A középkori latin írás rövidítési rendszere
egyaránt ismerték a bennük előforduló rövidítési jeleket, hiszen elsősorban és túlnyomóan a szakkifejezések megjelölésére használták, csupán a fejlődés további folyamán használtak rövidítési jeleket egyéb a gyakorlatban előforduló szavak megjelölésére is.1 Nagyobbszámú rövidítéseket különben nem csupán a jogi tartalmú kéziratokban találunk, közös tulajdonságuk ez az összes szakmunkákat tartalmazó kéziratoknak.1 2 A jogi tartalmú kéziratok csupán azért érdemelnek nagyobb figyelmet, mert természetüknél fogva nagyobb számban voltak elterjedve s nagyobb figyelemben részesültek azon fölénynél fogva, mely a római jogrendszert a középkori jogintézményekkel szemben megillette. Ez a fölény egyszersmind megfelelő tiszteletet biztosított a jogi tartalmú kéziratok számára s e tiszteletben a kéziratok írásmódja is részes volt.3 Ez okfejtés természetes magyarázatul szolgálhat arra, hogy a jogi kéziratok írásmódja a középkori latin írásra miért gyakorolt befolyást. E magyarázattal szemben nem állhatnak meg azok a kifogások, melyeket Traube a notse juris használatát eltiltó császári rendeletekből merít.4 Vizsgáljuk csak közelebbről, hogy mit tartalmaznak ezek a tiltó rendeletek s mire vonatkoznak. Az kétség télén, hogy a notse juris használatát tiltják meg az V. századtól kezdve, de nem a jogi kéziratokban, hanem csupán a törvénykönyvekben és ez lényeges különbség. A Codex Theodosianusról a 438 évi határozat azt rendelte, hogy : «Huic codici, qui faciendus a constitutionariis, notae juris non adscribantur.»5 E rendeletet szigorúan betartották s készséggel elismerjük Traube igazát midőn azt vitatja, hogy a codex Theodosianus kézirataiban kevés a rövidítés, aminthogy kevés rövidítéssel találkozunk a Codex Theodosianusszal kapcsolatos Breviaram Alaricianum kézirataiban is. Hasonló szigorral őrködött a törvénykönyvek írásmódja felett Justinianus császár is, aki 533-ban a következőleg rendelkezett : «Eandem autem poenam falsitatis constituimus et adversus eos, qui in posterum leges nostras per siglorum obscuritates A KÖZÉPKORI LATIN ÍRÁS RÖVIDÍTÉSI RENDSZERE. 143 1 Traube : Vorlesungen und Abhandlungen I. k. 140. 1. 2 Thompson : Greek and latin palaeography 103. 1. 3 Bresslau : Handbuch der Urkundenlehre. II. Aufl. II. Bd. 229. 1. 4 Vorlesungen und Abhandlungen. I. k. 143. 1. 5 Steffens : Lateinische Palaeographie XXXV. 1.
