Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Gárdonyi Albert: A középkori latin írás rövidítési rendszere
A KÖZÉPKORI LATIN ÍRÁS RÖVIDÍTÉSI RENDSZERE. 141 írás a kihagyásos (contractio) rövidítéseket alkalmazta.1 Ellentmond ez indokolásnak a római gyorsírás rövidítési rendszere és a rövidítések külső jellege. A római gyorsírás rövidítései t. i. két részre bonthatók, főjelre (signum principale) és segédjeire (signum auxiliare). A főjel a szó első betűjét vagy betűit tartalmazta, a segédjei pedig a szó végzetét jelölte meg. Ez elemzés nyomán megállapíthatjuk, hogy a római gyorsírás a kihagyásos (contractio) rövidítési rendszert alkalmazta s ugyanez volt a középkori latin írás alapelve is. De külső jellegben is hasonlatos volt a két írás, mert a római gyorsírás a középkori latin íráshoz hasonlóan kisebb betűkkel, illetőleg jelekkel írta le a szó végzetét s csupán abban különböztek egymástól, hogy a római gyorsírás a végzeteket jelző betűket, illetőleg jeleket a legkülönbözőbb elhelyezésben alkalmazta, míg a középkori latin írásban a kiírt utolsó betű mellett, alatt vagy felett volt elhelyezve. A római gyorsírásnak a középkori latin írásra való hatását azért is kétségbe vonta Traube, mert szerinte a két írásrendszer nem állott egymással időbeli kapcsolatban : a római gyorsírást mái régen a feledés homálya borította, mikor a középkori latin írás rövidítési rendszerét megalkották. Ez nyilvánvalóan tévedés, mert a merovingok és karolingok okleveleinek recognitiói (VII—VIII. század), egész sereg gyorsírási jeleket tartalmazó s magyarázd lexikon (IX—X. század), s a X. század gyorsírási tankönyvei az ellenkezőt, t. i. a római gyorsírási jelek ismeretét és használatát bizonyítják 1 2 a kisbetűs (minuscula) írás alakulása idején, a középkori latin írás rövidítési jelei pedig egyidősek a kisbetűs (minns- cula) írással. A fenti forrásokból kitűnik, hogy a római gyorsírás rövidítési jeleit tanították, a rövidítési jelek számát állandóan szaporították s végül a gyakorlatban is alkalmazták azokat. A gyakorlati alkalmazás ugyan amellett látszik bizonyítani, hogy a rómaiak gyorsírási jelei az idők folyamán a titkos írás jellegét vették fel s csupán a kancelláriai tisztviselők számára voltak meg- fejthetők. Mindazonáltal nem mondhatjuk el róluk, hogy általában ismeretlen írásjelek voltak, mert az írással foglalkozók beavatott része megértette azokat3 s éppen ezek voltak hivatva 1 Vorlesungen und Abhandlungen. I. k. 141. 1. 2 Steffens : Lateinische Palaeographie. XXXIII. 1. 3 Sickel : Die Urkunden der Karolinger. I. k. 334. 1.
