Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Gárdonyi Albert: A középkori latin írás rövidítési rendszere
142 GÁRDONYI ALBERT. a középkori latin írás jeleinek a gyakorlati élet igényeihez mért fejlesztésére. A római gyorsírási jelek és a kancelláriák közötti szoros kapcsolatra mutat az az oklevélmintagyüjtemény is, mely 828 és 832 között Jámbor Lajos kancelláriájában készült s részben római gyorsírási jelekkel leírva maradt fenn.1 A római gyorsírási jeleknek e gyűjtemény leírásánál való alkalmazását az teszi érthetővé, hogy a gyűjtemény megszerkesztése szervesen összefügg az okleveles irály reformjával, amely a toursi bencés-kolostorból indult ki.1 2 Szándékosan alkalmazták tehát a római gyorsírási jeleket, hogy az új okleveles irály csupán a beavatottak számára legyen hozzáférhető s ezzel a hamisítók munkája lehetetlenné váljék. A VI—X. századi franciaországi okleveleken kívül a X. századi olaszországi oklevelekben is találkozunk a római gyorsírási jelekkel s így Traubéval szemben megállapíthatjuk azt, hogy a középkori latin írás rövidítési rendszerének alakulása idején a római gyorsírási jelek még nem voltak ismeretlenek.3 De a gyakorlat is amellett bizonyít, hogy a középkori latin írás kölcsönzött a gyorsírási jelekből s alig állhat meg Traubénak azon állítása, hogy a középkori latin írásba átment római gyorsírási jelek «idegenszerűségek».4 A középkori latin írás két rövidítési jeléről t. i. máris megállapította a szaktudomány, hogy a római gyorsírási jelek közül van átvéve, ami csupán úgy érthető meg, hogy a római gyorsírási jelek még használatban voltak, amikor a középkori latin írás rövidítési rendszere kialakult. Az egyik jel a «con» szótag megjelölésére szolgáit s egy fordított c betűt ábrázolt. A másik jelet az «et» kötőszó megjelölésére használták s a 7. számjegyhez hasonlított. Ugyanígy állunk a római jogi kéziratok rövidítéseivel, melyeket a közönséges gyorsírási jelekkel, a notse vulgaressal szemben nőtte juris szóval jelöltek meg. E kéziratok szakemberek kezéből kerültek ki s szakemberek használatára készültek, írók és olvasók 1 Kiadta Schmitz «Monumenta tachygraphica codicis Parisiensis latini 2718» cím alatt. 2 Bresslau : Handbuch der Urkundenlehre II. Auf],. II. Bd. 232. 1. 3 Steffens : Lateinische Palseographie. XXXII. 1. 4 Wenn einzelnes hüben und drüben sich entspricht, muss es herübergenommen sein, ist es im mittelalterlichen System sozusagen Fremdwort. Vorlesungen und Abhandlungen I. k. 142. 1.
