Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Erdélyi László: Az aranybulla társadalma
102 ERDÉLYI LÁSZLÓ. előbb is. Hiszen maga II. András király a legklasszikusabban kifejezi a szabad költözés elvét 1211. évi toplicai oklevelében, kevéssel az aranybulla előtt e szavakkal : «Bármely szabad ember, ki máshonnan jő, lakhassa a mondott (toplicai) egyház földjét és e monostornak úgy szolgáljon, ahogy más vendégek szolgálnak ; s ne merje őt senki akadályozni vagy javait elvenni, hacsak távozásából jogsérelem nem háramlóit az úrra, kinek a földjéről távozott. Valamint szabadon lépett be, úgy szabadon elmehessen, amikor akar.»1 Hogy jogsérelem ne essen, licentiát kellett kapnia az előbbi földesúrtól, vagyis távozásra engedélyt annak igazolásául, hogy minden tartozását, földbérét, kártevéseit kifizette. Ily licentiát említ Zsigmond király 1397. évi temesvári törvénye is, mikor biztosítja a nem-nemesek szabad költözését.1 2 3 A szabad telepesek, vendégek, bérlők szabad költözése s a serviensek aranybullái ilyen szabadsága közt az a különbség tűnik föl, hogy a serviensek csak királytól a királyfihoz, egyik királyfitól a másikhoz, vagy a királyhoz költöznek át. Más földesúrról nincs szó. Az 1231. évi revízió e szabadságról hallgat. Mikor IV. Béla és fia István hosszas belső harcuk után 1266-ban kibékülnek egymással, kölcsönösen megígérik, hogy az öreg király és királyné nem csábítja át s nem fogadja be az ifjabb király kúnjait, báróit, servienseit és más embereit, az ifjabb király sem az öreg király báróit, nobilis servienseit és más embereit a lakásra átköltöző falusiakon, parasztokon kívül? A parasztoknak — természetesen a szabad telepeseknek — biztosítják a szabad átköltözést, de a servienseknek, kúnoknak, báróknak nem. De bizonyára csak a csábításról, pártoskodók befogadásáról akartak lemondani, mert 1267-ben megújították a nemes serviensek költözködő szabadságát azok részére, kik licentiát kaptak. III. András 1290- ben országgyűlésen ezt a szabadságot úgy terjeszti ki, hogy a nobilis köznemesek bárkinek a szolgálatába beállhassanak (27), tehát magánföldesurak hűbéresei is lehessenek.4 1 Wenzel XI. 111 — 112. 1. Erdélyi L. : A tizenkét legkrit. kérdés, 12—15., 50., 135. 1. 2 Hagy. Tört. Tár III. (1857) 236-237. 1. 3 Wenzel III. 129-130., 138. 1. 4 Kézai szerint úgy a serviensek, mint a vár jobbágy ok hűbéresek: «Intraverunt... boemi, poloni, greci, bessi, armeni et fere ex omni extera natione ... qui servientes regibus vel teris regni dominis ex ipsis pheuda acquirendo nobilitatem processu
