Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
ÉLETMÓD, HAGYOMÁNY, MŰVELŐDÉS - 15. Bakó Terézia - Bakó Katalin: Az esztendő szokásai Kiskunhalason 1850-1950
A nyár ünnepei Halasra vonatkozóan alig találtunk adatot. Sem Szent Iván napjára (június 24.), sem pedig az aratásra, annak kezdetére, s végére vonatkozóan nem ismerünk visszaemlékezést. Az aratást általában Péter és Pál napja körül szokták elkezdeni. Szomjas-Schiffert György könyvében azonban megemlíti „A társas-éneklés és tánc további alkalmai voltak az arató-ünnep, a szüret, a dohány simítás, a csomózás, a névnap, a disznótor, a lakodalom és a bálák.”11 Az aratóünnep valószínűleg nyár végén, augusztus 20. körül lehetett, de ez az ünnep viszonylag újabb keletű, nem tudhatjuk biztosan az idejét. Az ősz ünnepei Az ősz ünnepei a betakarítás, a hálaadás, a befejezés jegyeit viselik magukon. Ekkor tartották a szüreti felvonulásokat is. Ezeket a tevékenységeket általában közösen végezték.™ Szüret Az őszi vigasságok közé tartoztak a szüreti mulatságok. Modok Sándor elbeszélése alapján Nagy Czirok László lejegyezte, amit a halasi szüretről fontosnak tartott. Megtudhatjuk, hogy volt olyan időszak, amikor nemcsak a dagasztó, hanem a mosó- teknők is megteltek újborral. „Év szerint az 1878-as és az 1908-as esztendőket említi, amikor a darazsak soha nem látott sokasága miatt szüreti reményeik azokban az években sem teljesültek. Az 1870-es, 1880-as években még majd minden harmadik ház udvaráról, négyökrös, csöngös szekér fordult ki ilyenkor a hajnali harangszó után, s a sánterfákon hordók, meg szüretelők szorongtak. De ott szuszogott egy-egy jó vágó is, mely a tett helyre érve hamarosan kirántódott a bőréből. Fölöstököm után meglékelődtek a korai szűréssel, vagy avas borokkal tellett csobolyók, s még délelőtt megeredt a nóta. Délebédre húslevest, húsos káposztát és bográcsban főtt paprikást szolgáltak fel széliében. A vacsora a maradékokból telt ki... Estefelére kelvén, már furulya, klarinét, meg tamburaszó hangzott mindenfelé. Egy-egy módosabb helyen a magyarbandák tették a szolgálatot, s a fiatalság szilaj táncokat lejtett. A mulatozók lármája közé vegyül a szekerek tengely nyikorgása is, mert bizony abban az időben még egész éjjel hordták a frissen szűrt levet hazafelé.”14 Szent Mihály napja (szeptember 29.) A Szent György napkor (ápr. 24.) kieresztett marhák is e napig maradtak a pusztán. Kiss Mária feljegyzéseiből tudjuk, hogy ezt a napot időjárásjósló napként 691
