Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
ÉLETMÓD, HAGYOMÁNY, MŰVELŐDÉS - 15. Bakó Terézia - Bakó Katalin: Az esztendő szokásai Kiskunhalason 1850-1950
is számon tartották. Megfigyeléseiken alapuló jóslások szerint, azt tartották, hogy „ha ezen a napon a birkák összefekszenek rakásra, vagy közel egymáshoz, akkor hideg tél lesz, ha széjjel, akkor nem lesz hideg a tél, vagy ha Szent Mihály éjszakáján és hajnalban északról fúj a szél, erős tél lesz, a gazdáknak takarmányról kell gondoskodniuk. 'm Dömötör (október 26.) Molnár Ferenc elbeszéléséből81 tudjuk, hogy „a dömötörözés pásztorszokás, pásztorünnep volt, de csak a juhászoknál volt divatban, hogy egy ilyen dömötörözési alkalomra az ugyanazon pusztabeli juhász számadók gyülekeztek a feleségeikkel, felnőtt családtagjaikkal, valamelyik számadó juhász lakásán, vagy a vándorjuhász tanyáján. A bojtárokat vagy a jó ismerős gazdákat nem hívták meg az ünnepélyre, hogy bizalmas beszélgetéseiket azok ki ne hallgathassák. Ellenben meghívták a szomszédos csikós, gulyás számadókat, s a rokon vagy sógor, jó barát csikós, gulyás, juhász számadókat a távoli pusztákról is. Néhányat. Az ünnepélyeket a tehetősebb juhász számadók rendezték, s a meghívások a tett nap előtt már kb. egy hónappal megtörténtek, személyes meghívás, vagy izenet által... A számadóné már egy hónappal előbb megkezdte a készülődést az alkalomra. Kiválasztották az öreg fogatlan birkát, ami a vásárban nem kellett... Az ünnep előtti napon már levágták - kivették a bőréből —, hogy a húsa szikkadjon. A kommendes juhász az alkalomra a gazdáját meghívta családostól, de nem szerették, ha meg is jelent, mert akkor szabadon nem beszélgethettek. Ezt a gazdák is tudták jól, s ha valamelyik családja nélkül meg is jelent, a vacsora után nem sokára valami kitalált mentséggel eltávozott... Ennek aztán örültek is mindnyájan, hogy a nem közülük való gazda eltávozott. A borát hívta meg voltaképpen, mert az ilyen meghívott gazdák az alkalomra mindnyájan küldtek egy csobolyó, vagy kishordó bort, ha nem is mentek el. A dömötörözés csak este felé kezdődött. Egymás után érkeztek a meghívottak... gyalogosan vagy szamárháton... A beköszönés többnyire ez volt:- Engeggye az Isten, hogy több Dömötör napját érjünk erővel, egészséggel, lélöküdvösséggel! Amelyikünket az isten kiszállít ebbül az árnyékvilágbul, a másvilágon lögyön örök üdvössége!- Úgy engeggye az isten - volt a válasz a gazda részéről, de a többiek is mondották vele együtt... A beköszönés után, az érkező mindenkivel kezet fogott, még pedig, jobb felöl kezdte, s balról végezte... A juhászné előre megkérte valamelyik komaasszonyát, hogy már előző nap is menjen el segíteni a készülődéshez, mert sült tészta féléket is készítettek. A mi időnkben ilyenkor már tányérok, s kés, kanál, villa pohár is került az asztalra, ami régebben aligha volt. Az asztalt nem terítették le. 692
