Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)

ÉLETMÓD, HAGYOMÁNY, MŰVELŐDÉS - 15. Bakó Terézia - Bakó Katalin: Az esztendő szokásai Kiskunhalason 1850-1950

tok, ismerősök ünneplő alkalma is. Nagy Czirok László saját tapasztalatai és feljegyzései alapján megtudjuk, hogy:42 „A halasi nép az első világháború idejéig jobban összetartott, s az atyafiság, sógorság, meg a jó szomszédok sűrűbben meglátogatták egymást. Névnapok alkalmával pedig az ilyen atyafilátogatás szinte kötelező volt. Az ünnepeltek - gazda, vagy gazdasszony - vagyoni erejűk mértékéig igyekeztek a névnapra érkezőket illőképpen jól fogadni és meg is vendégelni.

Gyermekkoromban, s még a század elején is, egyik gyerek (lányok is) a másiknak adta a kilincset a névnapos háznál. A gyereksereg ilyenkor várta a garasokat, ezüst hatosokat, vagy húszasokat, amit meg is kaptak, mert pénzajándék nélkül nem is illett a gyermeket elbocsátani. A köszöntő gyermekeket jó töpörtüs pogácsákkal, vagy más süteményekkel, néhol hideg húsokkal is megkínálták. A köszöntés ideje reggel, az iskolába menéskor, vagy onnan kijövőben, délelőtt 11 óra után történt. A rokon gyerekeknek a zsebjeikbe is dugdostak süteményt, amit hazamenőben már az útban elfogyasztottak, vagy kisebb testvéreiknek is juttattak belőle... Nemcsak a fiatal gyermekek, hanem a felnőtt f iatalok is (mindkét nembeli) rigmusos köszöntőket mondtak.

Múzsám keljetek fel éccaka lettetek Szomorú homálynak fényét levettétek.

Mondjátok Istvánnak, hogy isten éltesse,

Éltesse sokáig, sok örömet érjen

Üdvét lelje benne hálás gyermekében.

A nagy úr vegye fel hatalmas karjára Öntse zápor módra mint tulajdonára Bőven áldásait végre meglássátok Az egek várait.

Az öregebbeknél nem volt szokásban a rigmusban köszöntés, de előfordult. A távolabb eső rokonok — akiknek gyermekei a reggeli órákban nem voltak köszönteni —, megérkezéskor a gyermekeket bocsátották előre, utánuk a szülők fejezték ki, a beljebb lépéskor jó kívánságaikat...pld. ilyeneket hallottam - Engeggye az isten, hogy több örvendetös János napokat érhessünk erővel, egésséggel, békességgel, mind közönségösen. Ne búval, bánattal, hanem minél több örvendetös vidám napokkal! Isten éltesse az egész háznépet, hogy velünk együtt még sokszor mögérhessék ezt a János napot. Erre a válasz ilyenféle volt — Köszönnyük a mögtisztölést! Engeggye az Isten, hogy tik is érjétük, velünk együtt! Vessétök le subát, nagy dókát (nagykendőket - az asszonyokra célzás), aztán kerülje tök beljebb! Amikor én mentem köszönteni, ezt az akkor divatos, de régi eredetű köszöntő rigmust mondtam:

676