Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
ÉLETMÓD, HAGYOMÁNY, MŰVELŐDÉS - 13. Székelyné Körösi Ilona - Gyarmati Andrea: A halasi viselet
A vállkendők az 1880-as évek táján a jegykendő funkcióját is betöltötték. „A jegy kendő a házasságoknak a háromheti, azaz 21 napi gondolkozó idejének, a jegyességnek volt a foglalója. Három hét alatt, ha valami hibát találtak úgy az egyik félben, mint a másik félben, vagy esetleg nem tetszettek egyik a másikának, mielőtt az oltár elé álltak megesküdni, míg a házassági esküt el nem mondották a templomban, addig elmaradhattak egymástól.” - olvasható Kiss Mária gyűjtésében, Kiss Imréné Gózon Sára elbeszéléséből.25 A „beiratkozáskor” a legény jegypénzt adott a lánynak, az pedig szépen becsomagolva, szalaggal átkötve átnyújtotta a legénynek a jegykendőt. Ezután indultak - ünnepélyesen, szép fekete ruhába öltözve - az iratkozásra. Iratkozás után a legény hazavitte a nagy selyem jegykendőt és átadta az édesanyjának, aki vigyázott rá, eltette a sublót fiókjába. Esküvő után adta vissza a lánynak, akkor már a menyének, az újasszonynak. „Leány az édesanyjával ízlésük szerint nagy rojtos nyakravaló szép selyemkendőt, leginkább rózsásat vettek. Rózsák voltak a nagy selyemkendőbe beleszőve. Voltak olyanok is, akiben az alapszínből voltak a rózsák beleszőve. De voltak olyanok is, hogy piros rózsák és zöld levelek voltak beleszőve. Láttam sárga rózsásat is. A nagyságuk 2 méter körül volt. Igen sok szép változatos színűek voltak. Fekete alapon fekete rózsák, fekete alapon lila rózsák. ” - olvashatjuk Gózon Sára visszaemlékezéseiben. A jobbmódúak a jegykendőnek szánt selyemkendő vásárlásakor ugyanolyan fejre való kendőt is vettek. Ha a jegyesek az esküvő előtt összevesztek, vagy a lány hűtlen lett, a legény visz- szaküldte a jegykendőt a lánynak. De akadt olyan is, aki bosszújában szétszakította, és a csizmájába húzta bele kapcának, úgy, hogy a rojtjai kilógjanak a csizma szárán, és mindenkivel így tudassa a történteket. „Borízű” Gyenizse Lajosról mesélték, hogy így ment el a templomba, meg a piacra, hogy minél többen lássák.26 13. Vállkendő, 1880-as évek. TJM 80.12.1. 14. Vállkendő, 19. század vége. TJM 57.25.1. 582
