Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)

TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 11. Alabán Péter: Kiskunhalas társadalma a dualizmus idején és a Horthy-korszakban

ményeket az alábbi szemelvény kellőképpen reprezentálja: „az 1861-dik évi mártzius második napján kikaptuk a bent hagyott használható földünket és a legelő részletet egy darabban Zsana pusztán; a mérnöki számítás szerint negyvenhárom lántzot és két ölet [kb. 108 hold], A homok részt a majsai határon, melyet később tudtuk meg, hogy huszonkilencz lántzos [kb. 73 hold]. Ebből aztán mintegy öt lántznyit bevetettünk árpával és babbal, mely a rá következett szeles száraz idők végett szűkén fizetett.”™

Nagy Czirok László Bodoglár puszta földjeinek eladása kapcsán írt a kialakult helyzetről: „Már most meglévén rakodva a halasi nép földdel, a messzibb részeken kapott redempciós jussát kénytelen volt élelem és jószágok beszerzéséért - ami hallatlanul drága volt - áruba bocsátani.”79 A helyzetet kihasználva az erősebb majsai és szanki családok hozzájutottak a „bodoglári láncos földek” nagy részéhez. Az 1880-as évekre a birtokosoknak már csak alig 1/3-a volt törzsökös halasi gazda, ráadásul ezek birtokai is felaprózódtak az egyes generációkon keresztül. A városhatár más földjeire szintén jellemzőek voltak a fenti folyamatok; úgy tűnt tehát, hogy a helyi társadalomban végbement belső változásokkal párhuzamosan a területek egy része kicsúszott a redemptus népesség kezei közül.

Az életmód vonatkozásának másik - mindenképpen pozitív - oldala a mezővárosi polgárosodással köthető össze. A halasi gazdák többségére jellemző két- lakiság igazolhatja azt az elméletet, mely szerint a magyar tanyához hozzátartozott egy mezővárosi ház, s a kettő együtt „kényelmes és a művelődést elősegítő rendszert” képezett. A város szerepkörén belül a polgári fejlődés - ezúttal kultúraközvetítő - jeleit láthatjuk, ami megnyilvánult az emberi mentalitásban, gondolkodásmódban is. Ezt elősegíthette, hogy a városban volt az iskola, kórház, később a színház, mozi, (nép)könyvtár, valamint a gazdasági és kulturális egyesületek.

Márkus István 1939-ben több olyan helyszíni interjút készített idős helybeliekkel, melyekből a művelődés és oktatás felértékelődése tűnik ki. Orbán Ferenc paraszt-író a régi halasi pásztoréletről verses krónikát írt, melyben jól szemlélteti a változásokat. Az egykori pásztorcsaládok időközben nagybirtokos gazdává vált utódainál a jómód és gazdagság már megkövetelte a ranghoz és címhez illő iskolai végzettséget: „Ha

469

3. Kispolgári család, 1910 körül. Goldmann Miksa felvétele. TJM 14399