Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 4. Fodor Ferenc: Földművelés és állattartás
kevesbedik, és sem gulyákban, sem ménesekben nincs gond fordítva a jó apaállatok tenyésztésére és terjesztésére. A jószág satnyul, a faj korcsosodik, különösen a lovaknál és a teheneknél elszomorítólag hat, mikor életidőn alul már tenyésztés alá eresztetnek. Igaz, hogy az állami ménlovak néhány év óta igénybe vétetnek, de a haladás igen lassú, mikor évenként alig 70 ló fedeztetik ezekkel. A macskafaj kiirtása tekintetéből, több mint 60 ily csődör kiheréltetett, de azért gazdáink közt igen kevés az, aki a ló- és marhatenyésztés jótékonyságát felfogja.”™ Az 1888-ban kelt polgármesteri jelentés szerint a helyzet már valamelyest javult: „Afelsőbbileg elrendelt lóosztályozás alkalmával elővezetett 2527 drb; ebből katonai szolgálatra alkalmasnak találtatott 494; és hátas 107; hámos 281, ez idő szerint alkalmatlan 106. Végül tudatom, hogy a nagyméltóságú földmívelési miniszter úr által 4 drb ménló engedélyeztetett és az elővezetett 268 drb kanczából 184 drb fedeztetett, a miért fedezési díj fejében 637frt folyt be... Kocsi és szekér volt 1183 és pedig ló után egy fogatú 13, kétfogatú 805, ökör után 364.”™ Az állatállomány minőségére következtethetünk az 1903-ban, a Pest megyei gazdasági egyesület által a kiskunhalasi vásártéren rendezett jószágkiállításról szóló tudósításból. A kiállításon részt vett többek között Beniczky Lajos alispán, gróf Keglevich Gábor, a megyei gazdasági egyesület elnöke, gróf Teleki Lajos, báró Podmaniczky Géza és a dorozsmai méntelep parancsnoka is. „Képzelhetni, hogy ezek az 120000 holdas határral dicsekedő Halas jószágállománya elé, milyen várakozással tekintettek. És találtak a vásártéren alig 20 db közepes lovat és még kevesebb, gyengébb minőségű szarvasmarhát. A felhajtott szarvasmarhák közül díjazásra érdemeset nem talált a bizottság. ”132 Az esetből tanulva ezután a gazdakör szinte minden évben rendezett kiállításokat és versenyeket. Az 1905-ben rendezett kiállításról a polgármesteri jelentésben a következőt írták: „A kiskunhalasi gazdakör szeptember hó 23-án szarvasmarha- és lótenyésztési jutalomdíj osztást rendezett. Ez alkalomra kivezették állattenyésztésünk színe- javát, mikor is meggyőződhettünk arról, hogy gazdáink tisztában vannak azzal, hogy az észszerű gazdálkodás egyik legfontosabb ága az állattenyésztés, melynél különös figyelemmel kell lenni az állatok fajtatisztaságára...” A díjazások sem maradtak el. „ Szarvasmarháknál: 1. Jó tenyészképességet ígérő magyar faj-tehenekre , melyek jól ápolt, egészséges, erőteljes állapotban vannak: első díj (25 korona) Zseni István második díj (15 korona) Szecsődi István harmadik díj(10 korona) Ónodi János 2. Jó tenyészképességet ígérő, magyar faj üszőkre, melyek jól ápolt, egészséges, erőteljes állapotban vannak (az üszők féléves kortól leellésig mutathatók be): első díj (25 korona) Zseni István második díj (15 korona) Nagy Pál László harmadik díj (10 korona) Babó László elismerő oklevél Babó János 195
