Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 4. Fodor Ferenc: Földművelés és állattartás
Lovaknál: 1. Szopos csikóval bemutatott anyakancákra, melyek jól ápolt, egészséges állapotban vannak s jó tenyészkanca kellékével bírnak: első díj (25 korona) Ónodi János második díj (15 korona) Gyenizse József harmadik díj (10 korona) Pataki János 2. Két éven felüli kanca csikók (két éves kortól a leellésig) melyek jól ápolt, egészséges állapotban vannak jó tenyészképességet ígérnek: első díj (25 korona) Ónodi János második díj (15 korona) Figura Pál harmadik díj (10 korona) Babó János”m Az intézkedések hatására az állapotok valamelyest javultak, mert a polgármester jelentése szerint: „...a hatóság az apaállat tartókat szigorúan ellenőrzi és a tenyészigazolvány nélkül tenyésztésre használt apaállatok tulajdonosait szigorúan bünteti. ”134 Az állatokat a helytelen tartási körülmények és az elhanyagolt egészségügyi feltételek miatt gyakran tizedelték a különféle betegségek. A szarvasmarhák leggyakoribb betegsége a mételykor volt. Különösen sok állat betegedett meg az 1896-97. években, amikor a sok csapadék miatt a legelőkön a talajvíz szintje megemelkedett. A város állatorvosa hosszú újságcikkben magyarázta, hogy „...a mételykórt nem a legelőkön teremni szokottfüféle, az u.n. mételyfű okozza...” A gazdák tájékozatlanságára utal az a megállapítása is, mely szerint: „ Tévedésen alapul az a felfogás is, hogy a szarvasmarhák hátbőrében és bőr alatti kötőszövetében élősködő légy álca mételykórt okoz, mert ez a két betegség úgy előidéző okára, mint székhelyére és lefolyására való tekintettel, annyira messze van egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. ”'iS Hasonló, fölvilágosító cikkekben buzdítják a gazdákat a sertésorbánc elleni védekezésre is. A betegségek terjedésének megakadályozása érdekében 1900-ban a város határát állategészségügyi kerületekre osztották fel:136 1. A város belterülete a szőlők hozzácsatolásával. 2. A keceli határtól kiinduló, Tázlár községhez tartozó Harka pusztáig menő állami müúttól északra eső terület. 3. Az állami műút és szabadkai törvényhatósági út között fekvő terület. 4. A szabadkai törvényhatósági út és a Zsana pusztai hat öles út között fekvő terület. 5. A Zsana pusztai hat öles úttól északra és keletre fekvő terület. Ennek ellenére a betegségek igen gyakoriak voltak. 1905-ben a járvány a sertések között okozta a legnagyobb kárt. Sertésvészben és sertésorbáncban elhullott 94 db, míg „ragadó száj- és körömfájásban” megbetegedett 9256 sertés. Egy szarvas- marha veszettséget kapott, „kiirtatott 6 db takonykóros ló.’’ni 196
