Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
KISKUNHALASI ÉLETRAJZI LEXIKON 195 házi és Iskolai Lapba (1885). Sajtó alá rendezett művéből, az Episodok Bem erdélyi hadjáratából részleteket közölt a Nyírvidékbe, melynek 1881- től főmunkatársa volt. Munkái: Társadalmi csarnok (Nagykanizsa, 1856); Czigánynő (Pest, 1858); Szeszélyes orvos, vagy gyógyászati rendelvények a szenvedő és vigadó emberiség számára (Pest, 1858); Egy szó azokhoz, akiket illet. A magyar helyesírás és szófüzés érdekében (Cegléd, 1879); Őszi napsugár (versek, Nyíregyháza, 1880); A magyar helyesírás rendszerének alapvonalai (Nyíregyháza, 1884); Nyelvtudományi csevegések a magyar helyesírás rendszerének alapvonalai című munka bírálóival (Bp., 1885). Irodalom: Szinnyei 6.1899.599-601. Gy.A. Kocsi György (? - ?) főbíró 1760. máj. - 1760. nov. 1. (Péter Ferencz betegsége miatt), 1763. nov. 1.-1764. nov. 1.1760-ban építettek a városban egy Mészárszéket hentesszékkel és Soós bolttal együtt. I. k. 9.p. Forrás: BKML Kh. V.201.a. I.k. 151.p., IV.k. 2.p. Cs.G. Kocsi Mihály (?-?) főbíró 1794. nov. 2.-1795. nov. 1., 1795. nov. 1.-1796. nov. 1. Másodbíró 1780 - 1782. Szenátor tekintve elei érdemeit 1779. Forrás: BKML Kh. V.201. XIII. k. 263. p., XIV. k. l.p.;Bánkiné2001.14.,29. Cs.G. Kocsis Lajos (Kkh., 1885. jún. 10. - Kkh., 1919. aug. 6.) földműves. A kkh-i földmunkásmozgalom résztvevője, a proletárdiktatúra idején közellátási bizalmi. A 15. bácskai vörösezredben szolgált, a Csongrád és Szentes körüli harcokban vett részt. A júl. végi visszavonuláskor az ezred egy részével hazaérkezett Kkh.-ra. A Szegedről érkező csapatok elfogták, és a téglagyárnál kivégezték. Emlékét utca őrzi. Irodalom: Küzdtünk híven a forradalomért Kecskemét. 1980. H.E. Kolozsváry Kiss István (Kkh. 1847. júl. 17. - Kkh., 1916. aug. 29.) dr. Kiskunhalas város országgyűlési képviselője 1892 és 1901 között. Lásd bővebben Kiskunhalas almanach Ország- gyűlési képviselők című fej ezetében. Kolozsváry Kiss István (Kkh., 1874. máj. 22. - Kkh., 1928. nov. 9.) dr., Kiskunhalas város polgár- mestere 1918. szept. 10. és 1920. jan. 25. között, majd a város nemzetgyűlési képviselője 1920 és 1922 között. Lásd bővebben Kiskunhalas almanach Polgármesterek és Országgyűlési képviselők című fejezetében. Komlós István (Kkh., 1905. okt. 18. - 1988. máj. 14.) dr., diszkoszvető. Szülei Komlós József földműves és Gazdag Rozália voltak. A család nagy szegénységben élt, de mivel fiuk jó tanuló volt, a halasi gimnázium taníttatta. A főiskolát is a város ösztöndíjasaként végezte el. 1928-ban a főiskolai világbajnokságon, Párizsban diszkoszvetésben aranyérmet nyert. A városházán dolgozott tisztviselőként. 1936. aug.-ban megnősült, feleségül vette Figura Máriát. A háború után elküldték állásából, házukat államosították. 1955-től a Fa- és Építőipari Szövetkezetben tudott elhelyezkedni mint pénztáros és SZTK ügyintéző. 1982-ben innen ment nyugdíjba. Sírja a régi református temetőben található. Forrás: Ferró Róza közlése. Gy.A. Korda Imre (Kkh., 1853. okt. 3. - Kkh., 1914. jan. 2.) gimnáziumi tanár, író. Édesapja csizmadia volt. Középiskolai tanulmányait a halasi református gimnáziumban végezte 1863-1871 között. Mivel szülei szegények voltak, ezért egy évig nevelői állást vállalt Temesváron Radisich Jenő családjánál. 1872 őszén a budai műegyetemre iratkozott be, azonban néhány hónap múlva, minden segédeszközből kifogyva, kénytelen volt az intézettől megválni. Ismét nevelőnek ment, a Zemplén megyei Kisrozvágyon Szeghy Gyula gyermekeit tanította. 1873-ban ismét visszatért Pestre és folytatta tanulmányait. E mellett a Hon és az Üstökös című lapoknak is dolgozott. Műegyetemi tanulmányaival párhuzamosan bölcsészetet is tanult, s 1877-ben abból is diplomát szerzett. Újságírói pályán helyezkedett el. 1878-ban az Egyetértés című lap munkatársa lett. 1881-ben meghívták a halasi gimnáziumba tanárnak, s itt dolgozott 1910-ig mint magyar és irodalom, illetve a bölcselet tanára. Tanári munkája mellett rendszeresen írt. A Kiskunhalasi nyelvjárás című tanulmányát a Magyar Tudományos Akadémia dicsérettel tüntette ki. 1882-1885 között az általa alapított, első halasi hetilapot, a Halasi Újságot szerkesztette. 1910-ben betegeskedése miatt szabadságot kért, majd pedig nyugdíjba ment 1911. aug.-ban. Hivatott művésze volt a magyar beszédnek és írásnak. Fő müvei: Magnhild (fordítás norvégból, Bp. 1878); Halasi szólásmódok (Magyar Nyelvőr XIV. évf.); Halasi táj szók (Magyar Nyelvőr XIV. és XV. évf.); A kiskunhalasi nyelvjárás (Magyar Nyelvőr XV. évf.); Stilisztika és verstan (tankönyv, Halas, 1888). Sírja a régi református temetőben található. Emlékét utca és rendezvény őrzi. Irodalom: Gimnázium Értesítője 1911-1912.; Fülöp Sándor nekrológja.; Gimnázium Értesitője 1913-1914.; Zámbó Aurél 1934.; Nagy Szeder István 1936. 97.
