Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 4. Kiskunhalas országgyűlési képviselői
90 KISKUNHALAS ALMANACH Esküvőjük után leköltöztek nagybátyja, Teleki József dunatetétleni birtokára, ahol átvette a gazdaság vezetését. Az országos mezőgazdasági mozgalmak egyik vezetője lett. Előadásokat tartott az Országos Mezőgazdasági Egyesületben (OMGE). 1929-ben megalakította a Pestvármegyei Gazdasági Egyesületben a rét- és legelőjavító szakosztályt. 1932-ben életre hívta az Alföldi Zöldmező Szövetséget, melynek elnöke volt. Neve a mezőgazdasági szakirodalomban vált ismertté. írói munkásságának elismeréseként az OMGE Meskó Pál írói jutalomdíjában részesült. Ezzel a háttérnél indult közéleti pályája. Kecskeméten a Mezőgazdasági Kamara alelnöke lett. Az 1935. máj. 27-én lezajlott országgyűlési képviselő-választáson Kkh-on ő került ki győztesen. 1938. máj. 21-től 1938. nov. 15-ig földművelésügyi államtitkár, 1938. nov. 15-től 1940. dec. 30-ig földművelésügyi miniszter volt. 1939-ben a kkh-i képviselő-testület díszpolgári kitüntetésben részesítette. Még ebben az évben a Magyar Élet Pártja programjával ismét képviselőnek választották Halason. Sokat tett a város fejlődéséért. Például felépült az állami borpince, a téli gazdasági iskola, öt új tanyai iskola. 1940. ápr. 1-jén titkos tanácsosi címet kapott. 1944-ben a Szesztermelési és Értékesítési Szaktanács elnöke, a Magyar Élet Pártja elnöke és a Magyarország főszerkesztője volt. 1945-ben családjával együtt elhagyta az országot. Egy ideig Ausztriában éltek, majd 1948-tól Angliában. Itt először egy farmon dolgozott, mint tehenész, majd Londonban egy áruházban. Az emigráció mozgalmaiban mérsékelten vett részt, 1951-ben egyik alapítója volt a British Hungarian-nek és a Fellowship-nek. Londonban halt meg, de Ausztriában helyezték örök nyugalomra. Lásd még Kiskunhalas almanach Díszpolgárok című fejezetében. Irodalom: Országgyűlési almanach 1935-1940. Bp. 380.; Országgyűlési almanach 1939-1944. Bp. 330-331.; Magyar Nemzet 1939. aug. 27.; Kiskunhalas Helyi Értesítője 1940. ápr. 2.; Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye országgyűlési képviselői 139.; dr. Gszelmann Ádám: Országgyűlési képviselőválasztások Kiskunhalason 1848-1945 (Kézirat 1983) 64-67. Lehóczki György 14. Borbás Imre (Kkh., 1892. máj. 6.-Márianosztra, 1953. máj. 22.) ügyvéd, kisgazda politikus. Apja, a református vallású Borbás Imre helybeli földbirtokos volt, anyja Szalay Julianna. Szülővárosában érettségizett 1910-ben, majd egy esztendeig a genfi egyetemen, a konzuli akadémián tanult. Hazatérte után a kassai és a mosonmagyaróvári gazdasági akadémián folytatta tanulmányait, 1914-ben gazdász képesítést szerzett. Az első világháborúban az orosz fronton hadiszolgálatot teljesített, tüzér főhadnagyként szerelt le. 1920-ban megnősült, felesége Kricsfalussy Márta két gyermeküket - Imre (1920-1935) és Zoltán (1925-) - nevelte. Hazatérése után, négy esztendőn keresztül Kkh. város alkalmazottja volt, majd a családi birtokon gazdálkodott. Közben elvégezte a Magyar Királyi József Műegyetemen a közgazdasági kart, 1928- ban pedig befejezte a kecskeméti Egyetemes Református Jogakadémiát is. ! 930. ápr. 1-jétől Kkh. főjegyzője volt, de fél év múlva lemondott, mert nem értett egyet a kor-
