Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
KÖRNYEZET - 24. Kiskunhalas és környéke természeti értékei Ternyák Jenő
512 TERNYÁK JENŐ Fotó: T. J. Fotó: T. J. 12. 13. búbos vöcsök, pocgém, nagy kócsag, fehér gólya, nyári lúd, tőkés-, böjti-, és barátrécék, rendszeres költőfajok. Továbbá bíbic (15. kép), piroslábú cankó, nagy goda, dankasirály. Bütykös hattyú 1999-től rendszeresen költ. A nagy vízfelület csábítja az ősszel délre, tavasszal északra vonuló madarakat arra, hogy itt megpihenjenek, táplálkozzanak. Sok ezer madár gyűlik össze, bábeli a hangzavar: gágogás, rikácsolás, szárnycsapkodás hallatszik mindenfelől. Ekkor „csemegézhetnek” igazán a megfigyelést végző ornitológusok. Látható itt többek között: csörgő-, fütyülő-, nyílfarkú-, kanalas-, cigány-, kontyos-, hegyi-, és kerceréce. Arany-, és ezüstlile, kőforgató: apró-, temminck-, sarki-, és havasi partfutók. Hering-, ezüst- és viharsirály. A tó és környezetének védetté nyilvánítása folyamatban van. (18. táblázat) A kunfehértói Fehér-tó, valaha hatalmas nádasával és nyílt vízfelületével igazi madárparadicsom volt. Most inkább strand és horgásztó. Hazánkban csak a kunfehértói erdőben él a virginiai holdruta - Botrychium virginianum (16. kép). A terület szigorúan védett. Szenzáció volt 1994-ben a gólyatöcs (Himantopus himantopus), és a gulipán (Recurvirostra avosetta) (17. kép) költése a fehértói tavon. Ha figyelmesen szemlélődünk, nyáron láthatunk kóborló, itt táplálkozó ritka madarakat. Nagy kócsag - Egretta alba, kies kócsag - Egretta garzetta, szürke gém - Ardea cinerea, vörös gém - Ardea purpuea, fekete gólya - Ciconia nigra, kanalasgém - Platalea leucorodia, bütykös hattyú. Itt is él hazánk legnagyobb pókfaja a szongáriai cselőpók - Lycosa singoriensis. A szikes tavak vízmennyisége változó. Nagyban függ a csapadéktól, általában tavasszal a legtöbb, ha télen sok hó esik. Nyáron, ha elég csapadék hull, részben pótolja a nagy melegben elpárolgó víz mennyiségét. Csapadékszegény esztendők következménye lehet, hogy teljesen kiszáradnak ezek a szikes tavak. A Fehér-tó életében ez már többször előfordult, legutóbb 1990-ben. Kotrással és vízutánpótlással sikerült a vizet megtartani. E tájon bújt meg hazánk legtöbb tanyája. Az itt élő emberek évszázadok óta vívják harcukat a sívó homokkal (18. kép). Sikeresen: gyümölcsfákkal, szőlőültetvényekkel, erdősítéssel szelídítették meg a vándorló homokot, s az zamatos gyümölccsel fizetett, s fizet. Bőven ömlik a napfény e tájra. A napsütéses órák száma
