Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
KÖRNYEZET - 19. Régi református temető és sírkőkert Baki István
RÉGI REFORMÁTUS TEMETŐ ÉS SÍRKÖKERT 459 Az Egyházközség presbiteriumi döntés alapján 85/1975 számú, október 20-án kelt beadványában „Fellebezéssel élt a határozat ellen, kérve annak megváltoztatását” és a „kisajátítást mellőzni”. A több ízbeni fellebezést mindig elutasították. Ebben az időben, október 18-án jelent meg Varga Domokos „Egy temető sorsa” című írása az Élet és Irodalom című hetilapban. Erdei Ferencet idézve felhívja a figyelmet a temető értékére. „A halasi temető felett viszont a búcsúharangot hallom kongatni. A halottak jó emberek. Nemcsak, hogy kis helyen elférnek, de példásan türelmesek. Szavuk sem volt, mikor áttelepítették őket. Most törnek be az élők - a közjó nevében - a temető másik felébe. Ki szólhat ellene? Én mégis úgy hallom, szólnak sokan. Nem a lakni vágyók ellenében, az ő házaiknak helyet kell találni, és lehet is nyilván, habár nem olyan olcsó pénzért.” „Észérvekkel ez könnyen indokolható. És mégis, mégis ... Az igazi vesztesek, makacsul ismétlem, nem a halottak lesznek. Nem a halottak, hanem azok a halasiak és nem halasiak, akiket, ha nem vigyázunk, a rideg ráció hívei ilyenkor jóvátehetetlenül megfosztanak múltjuk egy- egy még meglévő emlékétől is.” A Magyar Szocialista Munkás Párt KB irodája 1975. október 16-án kelt К (27066/3) 75 számú levelében arról értesített, hogy a temető fölszámolásának ügyében felülvizsgálatra utasította a város vezetését. Válaszul Varga Domokos cikkére, november 1-jén szintén az Élet és Irodalomban Csató Károly írt hozzászólást. „Élők és a holtak érdeke” címen. Egyetért Varga Domokossal, hogy a temető történelmi hely, és hogy meg kell védeni. Párhuzamot von a régi intézkedések, s a maiak között. Megemlíti, hogy az 1940-es, 1960-as években gyümölcsfát ültettek és kukoricát termeltek az ott nyugvók fölött, s ahol kukoricát termeltek az ősök felett, most otthont kapnak a jelen kunjai. Azt nem említi, hogy ezt a részt 1912-ben lezárták, s csak a gondozatlan, jeltelen sírok - amiket kihantoltak - helyén ültettek fát. 22 év múltán. Az elnöki tanács elnökhelyettese válaszolt Nagy Szeder István levelére. Elküldte a tanácselnök válaszlevelét, aki ismételten hangoztatta, hogy a fűtőmű elhelyezése csak a temető helyén lehetséges. Nagy változás, hogy az előző magánérdeklődőknek, tiltakozóknak arról tudósít, hogy a temető teljes területére szükség van lakások építésére. Az elnökhelyettesnek, Borbás Zoltánnak is már arról nyilatkozik, hogy a fűtőmű területén kívül a temető többi része megmarad. Kegyeleti emlékpark lesz. Ide kívánják áthelyezni a város nevezetes és megbecsült személyeinek földi maradványait. Figyelemre méltó ez a kijelentés azért is, mert a VB 24/1972-es határozata ennek helyéül az 53-as út mentén található katolikus temetőt jelöli ki erre a célra. Megtévesztőek és félrevezetők a város vezetőinek „válaszleveleiben” tett kijelentései, melyben azt ígérték, hogy gondosan megőrzik a köztiszteletben állók földi maradványait, és hogy nagy kegyelettel fogják őket újra eltemetni. Ezzel messzemenő körültekintést és jószándékát igazolva. (Egyetlen egyszer sem vették figyelembe, és tartották be a műemléki előírásokat, a törvényeket. Kijátszották és félrevezették az Országos Műemléki Felügyelőséget is.)
