Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
KÖRNYEZET - 19. Régi református temető és sírkőkert Baki István
456 BAKI ISTVÁN „Kérésére az alábbiakban tájékoztatom: Kiskunhalas város 1961-ben jóváhagyott rendezési terve, majd 1971-ben jóváhagyott rendezési terve a régi ref. temető egész területét lakások építésére határozta meg. A temető lezárásának elrendelését eddig azért nem tartottuk időszerűnek és szükségesnek, mert köztemető létesítésére városunkban 1976-ban kezdődő V. 5 éves tervben szerepel feladatként. Erre tekintettel éppen most teszünk előterjesztést a Végrehajtó Bizottság a f. hó 13-án megtartásra kerülő ülése elé, hogy 10/1970 (IV. 17.) ÉVM-EÜM sz. rendelet második paragrafusában foglalt jogkörénél fogva, rendelje el a 4735 hrsz alatt fekvő régi ref. temető egész területére a temetési tevékenység megszüntetését 1975. július 31. napjával ... a Ref. Egyházközség hozzájárulásával. Megállapodás tervezete szerint a hozzátartozók jelentkezését és az exhumálással kapcsolatban felmerülő igényeket az egyházközség képviselője fogadja és veszi nyilvántartásba. Az exhumálásokat Kiskunhalasi Városi Kommunális Költségvetési Üzem végzi.” Kivonat a 59/1974 Városi Határozatból: „A város és a megyei hivatalok vezetése többször hivatkozik arra, hogy a ref. egyház hozzájárult, beleegyezett a temető felszámolásába.” Illik tudni, hogy a protestáns egyházakban csak a presbitériumnak van döntési joga. A lelkész ezt képviseli. Hatalmas ellentmondás látszik a Városvezetés VB jegyzőkönyveiben, a tanácselnök levelében közölt és a református egyház lelkészének közlése között, aki arról értesít (1975.ápr.9.), hogy biztosat nem tud. Június 12-én még engedéllyel temettek, hiszen június 30. napjával tiltották meg a temetést, a június 13-án hozott VB ülés határozata alapján. Eddig az egyház a várostól nem kapott hivatalos írásbeli értesítést. A Kiskunhalasi Református temetőben 1975. június 12-én még temettek, június 30-án lezárták, novemberben már exhumáltak. Felmerült a kérdés, hogy miért nem tájékoztatták a város lakosságát? 1. A közszemlére kitett rendezési terv tájékoztatás kevés, a város lakóiból kevesen látták azt, azok sem biztos, hogy jól tájékozódtak benne. Az érintett református egyházat, mint tulajdonost és üzemeltetőt erről írásban kellett volna értesíteni. A temetési tevékenység folyamatos volt. 2. Helyi újság volt a városban, esetleg ott is tájékoztatni lehetett volna a polgárokat. A temető kiürítéséhez a műemlékvédelmi hivatal engedélyére volt szükség, ez az engedély a kiürítésig nem jött létre. 1975. július hó közepén találkoztam Zseni Istvánnal (Halasi születésűek vagyunk, családjaink több száz éve itt éltek, és ott is temették el őket). A politikai hatalom változása kényszerített el bennünket szülővárosunkból. Kapcsolatunk soha nem szűnt meg a várossal. Számos rokon és ismerős élt és maradt ott továbbra is. Zseni István pár nappal előbb volt Halason, elmondta, hogy beszélt a nagytiszteletü úrral, aki ma sem tud többet, csak azt, hogy a lakosság őt is állandóan ostromolja kérdéseivel. Nagy a felháborodás és a bizonytalanság a városban. Ezek után fölmerült bennünk a kérdés, mit tehetünk és tegyünk? Zseni István egy példával válaszolt: mikor még gazdálkodott (okleveles mezőgazda volt) egy őszi napon itt volt már a vetés ideje.
