Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
KÖRNYEZET - 19. Régi református temető és sírkőkert Baki István
RÉGI REFORMÁTUS TEMETŐ ÉS SÍRKŐKERT 457 Kérdezte az egyik munkását (Rehák István): István vessünk, vagy várjunk még?” Válasz: ,,-Tekintetös úr, ha vetünk, várunk. Ha nem vetünk, nem várunk.” Ezzel eldőlt, hogy nekünk vetnünk kell! Valamit tenni kell! E küzdelemben veszíteni már nem lehet, esetleg csak nyerni. Ha ezt a kicsi, kb. 1/6 részt is felszámolják a temetőből: vége. (Az eredeti terület 48 kataszteri hold, 900 négyszögöl, ez kb. 28 hektár. A megmaradt rész 7,95 kataszteri hold, kb. 4 ha, 572 m2.) Megállapodtunk, hogy megkeresünk minden olyan személyt, akik valamiképpen érintve vannak a halasi Református Öregtemető felszámolásában. Alaposabban ismerik a temető személyi, néprajzi értékeit. E szempontok alapján találkoztam Nagy Czirok Lászlóval, a halasi néprajzos múzeumigazgató fiával, és Gaál Lajos halasi néprajzkutatóval, aki kiemelkedően foglalkozott a kun temetőkkel. Ez a kis együttes fogta össze, és lett magja mindvégig a temető mentési törekvéseinek. Megbeszéltük, hogy a temető megtartása érdekében: 1. Felkeresünk mindenkit, akitől támogatást remélhetünk, helyben- vagy távollakót. 2. Olyan kívülállókat is, kik országos tekintélyű személyek és tőlük segítséget remélhetünk. 3. Először a helyi Magyar Szocialista Munkás Párt titkárát. 4. A helyi ügyet az ország nyilvánossága elé tárjuk. Újság, Tv híradó, stb. 5. Megkeresünk minden hatóságot, kik az ott lévő értékek mentésében érdekeltek, segíthetnek. Még a Magyar Szocialista Munkás Párt Központi Bizottságát is. 6. Beszerezzük és áttanulmányozzuk a temetőkre vonatkozó érvényes törvényeket. E megállapodás alapján sikerült meghallgatást kérni, és kétszer is személyesen találkozni a kommunista párt helyi titkárával. Mivel tudtam, hogy alapvégzettsége történelem tanár, ezért a gyors és elő nem készített, sok fájdalmat okozó intézkedésen felül, az ott lévő értékek mentésére irányítottam figyelmét. Ezek nemcsak helyi jellegűek, de országosan is egyedülállók. Beszélgetésünk során kitűnt, hogy az intézkedést jónak és fontosnak tartja. Kiderült, hogy tőle a mentés ügyében semmit sem remélhetünk. A Magyar Nemzet című újságban 1975. augusztus 7-én megjelent egy rövid híradás, védelemkérés, tiltakozás az értékes temetőmentés ügyében, „A halasi régi temető” címen, Nagy Czirok László közlésében: Ismerteti, hogy a több mint 200 éves temetőt, rövid időn belül fel akarják számolni. „így különösnek találom, hogy a tanács nem vette tekintetbe, hogy itt sok olyan ember fekszik, akiknek nemcsak hamvait, de emlékét is feltétlenül meg kell őrizni. Mivel a város arra hivatkozik, hogy ez az egyetlen építési terület, ezért felhívja a figyelmet, hogy a nagykiterjedésü város területén található erre másutt is hely. Ezért nem szükséges a temetőt elpusztítani. Kegyeletsértőnek tartom az olyan intézkedést, amely a friss sírokat is megbolygatja. Soraimmal tiltakozni szeretnék a barátok, ismerősök és rokonok nevében, és egyúttal szeretném felhívni az illetékesek figyelmét, hogy még nem késő, még időben vagyunk, hogy egy elhamarkodott és egy át nem gondolt döntést olyan irányba tereljünk, mely minden érdekelt és városát szerető közös megoldásával találkoz
