Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
KÖRNYEZET - 19. Régi református temető és sírkőkert Baki István
RÉGI REFORMÁTUS TEMETŐ ÉS SÍRKŐKERT 455 város közepén kialakításra. A temető exhumálás jelenlegi szakaszában a csőszház melletti részben mintegy 300 sír kerül áthelyezésre. - Jelen közlemény az 1975. március 16-án és 23-án megjelent hirdetés kiegészítése.” A megjelent hirdetések mérhetetlen megdöbbenést és félelmet váltottak ki a református lakosságból. Hiszen az évszázados temetőben majdnem mindenkinek nyugodott hozzátartozója. Érthetetlennek tűnt az intézkedés azért is, mert még nem telt el 3 év sem az előző kisajátítás óta. A temetkezés folyamatos volt. Ide temették az 1972-ben exhumáltakat is. Fokozta a bizonytalanságot, hogy a nagyszámú érdeklődőknek Ulakcsay nagytiszteletű úr nem tudott tájékoztatást adni. Sem a kisajátítandó terület nagyságáról, sem helyéről, sem idejéről. Részlet a nagytiszteletű úrnak a tájékoztatást kérőknek írt válaszleveléből: „Ami a kisajátítást illeti, a ref. egyház hivatalosan még semilyen igénybejelentést nem kapott. Azt jelenti ez, hogy - bár tárgyalások voltak róla, amiken mi elmondtuk azt, hogy ígéretet kaptunk arra, hogy a temetőnek ezt a részét nem bolygatják - még ma sem tudjuk, hogy lesz-e valóban kisajátítás, és ha lesz, mely területet érint ez? Az országos lapban a közleményt a Kecskeméti Beruházási Vállalat tette közzé olyan szöveggel, amivel annak idején a gyümölcsös részben lévő sírokkal kapcsolatban élt. Ebben az ügyben a Városi Tanács döntött így, feltételezve a volt tanácselnökkel és helyettesével folytatott megbeszéléseinket, s úgy látja jónak, hogy különböző kérdéseket ezen a módon old meg. - Hangsúlyozom tehát - amit neked valószínűleg nem is kell írnom - hogy a Halasi ref. egyháznak és személy szerint nekem semmi részünk sincs ebben a tervben! Kiskunhalas, 1975. április 9. Ulakcsay Antal ref. lelkész” Az egyház vezetője nem tudott választ adni a tervezett kisajátításra, a beruházási vállalat címe nem szerepelt a hirdetésben. Ezért többen levélben kértünk erre választ, tájékoztatást, a várost vezető tanács végrehajtó bizottság elnökétől, és jelentettük be tiltakozásunkat a kisajátítás ellen. A tiltakozások jelentősebb érvei az alábbiak voltak: 1. A beruházásokat hosszabb időre tervezik. Időben elkészítve a kivitelezést, figyelmeztetve a lakosságot az őt érintő eseményre. Erre nem hívta fel a figyelmet senki, ezért folyamatos volt a temetés. Ez a megtévesztés, „kapkodás” látszatát kelti. 2. Érzelmileg sem közömbös, hogy az 1-2 éve vagy hónapja, hete, odatemetettek hozzátartozóit hogyan érinti ez az intézkedés, kik oda örök nyugalomra helyezték szeretteiket. Az utolsó temetés 1975. június 12-én volt, Dobó Kálmánt temették ekkor. 3. A város múltját őrzi a több, mint 200 éves temető, különösen a helyi és országos hírű személyek sírjai őrzik a város történetét. Kár lenne nyomtalanul eltörölni. 4. Az ország egyik legszebb erdőtemetője, és a kun múlt őrizője. így látta ezt a jószemű néprajzos, Erdei Ferenc is. Ide illik Kerényi József építész megállapítása: „Az utókor megkérdez bennünket - kik kormányozták ezt az országot”, hogy a múlt emlékéből semmi sem maradt.” A tiltakozó és tájékoztatást kérő levelekre az egész temető megszüntetéséről érkezett válasz „Kiskunhalas Város Tanácsának elnökétől”. 6223/1975 számú levél:
