Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
KÖRNYEZET - 19. Régi református temető és sírkőkert Baki István
450 BAKI ISTVÁN csak a közvetlen hozzátartozó lehetett. Jól példázza a korabeli felfogást Herpay Mihály kiskun kerületi kapitány 1783-ban készült végrendelete. Azért, hogy kapitány lehessen - az ellenreformáció idején 1754-ben - áttért a katolikus hitre. Hűségéért nemességet, „Fidei” felirattal nemesi címert és egy arany láncot kapott Mária Terézia királynőtől. Úgy látszik lélekben, magatartásában nem hagyta el református hitét, mert azt kívánta és úgy rendelkezett, hogy a református temetőbe temessék. Ezért a következő átkot írta a végrendeletébe: „Isten áldása ne legyen azon, aki engemet ide ... hova rendeltem nem temet”. Hasonló Jákob végrendelete is a Bibliában: „És parancsolta nékik, és mondta. Én az én népemhez takaríttatom, temessetek engem az én atyáimhoz” I. Móz. 49:29. A kiskunhalasi öreg temetőbe 1778. március 19-én József napján temették az első halottat, a felszegi Nagy István fiacskáját. Sírfelirata a következő: „Én ifjú Nagy József fekszem itt e hejbe / Engem tettek előbb az uly temetőbe / mivel, hogy születtem ebben az időben /1778-tzad esztendőben. / Itt nyugszik az urnák gyenge gabonája / itt nyugszik Nagy József kinek szeme szája / már bé vagyon fogva, mert halál postája / Onnan felül eljött az úrtól hozzája, / mivel még neki gyenge volt ideje / Csak tiz hétből állott az ő esztendeje / Nem juthat eszébe édesannya teje / azt sem tudta még ő fájt-e az ő feje” A temetőt 1801-ben bővítették. Hosszabbik oldala kelet-nyugat irányú, a rövidebb észak-dél irányú. Korábban délről a Vásártér, Fasor utca, ma Kossuth utca, nyugatról üres tér, ma Hősök ligete, északról a Kötönyi út, ma Kárpát utcák határolták. A temető keleti oldala a mai vasúttól keletre volt. Területének nagysága: 48 kataszteri hold 900 négyszögöl, kb. 28 hektár. A későbbiekben a területét utakkal táblákra osztották, majd az idők folyamán többször csökkentették 1880 és 1975 között. A temető kialakításakor még nem épült meg Halason a vasút, ezért 1880-ban, mikor a MÁV állomás épületét és az északról bevezető sínpályát építették, a temető keleti részéből vettek erre igénybe egy részt. 1882-ben a kisajátításkor 7 hold 955 négyszögölért fizetett a város kártérítést. (Értéke 2722 Ft.) Nagyon fontosnak tartotta a város vezetése a közlekedés fejlődését, a vasútvonal kiépítését. Ez a területcsökkentés nem érintette fájdalmasan a lakosságot, mert ide akkor még nem temettek (csak a bogárzói birkaszín leégésekor bent égett juhászokat). 1912-ben Silling Ede polgármester az „А+2994-es helyrajzi szám” területrészen a temetést megtiltotta, beteltség miatt. Ekkor már 134 éve temetnek ide. Ezt követően 22 év múltán 1934. évben a jeltelen és gondozatlan sírokat felszámolták, kiürítették. A maradványokat a temető keleti végén, a jelenlegi 73. számú táblában közös sírba helyezték (20. kép). A sír ma is látható, emlékkővel jelölve. A megjelölt és gondozott sírok helyükön maradtak. A kiürített területre gyümölcsfákat ültettek. Ezek gondozását a rajta lévő terméssel együtt, ellenszolgáltalás nélkül, tehát ingyen, egyházi alkalmazásban állóknak, főként tanároknak adták használatra, támogatásként. 1948-tól nagytiszteletü Ván Benjamin református lelkipásztor, valamint a presbitérium határozata alapján ismét elkezdtek ide temetni. Ettől kezdve ez folyamatos volt. 1950-ben ide temettük nővéremet is.
