Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 9. Kiskunhalas, a szőlő és bor városa Kunszeri Miklós
266 KUNSZERI MIKLÓS L’OFFICE INTERNATIONAL DC LA VIGNE ET DU VIN ÍN.A l'fONALfc L>t LA ILLE INTERNATIONALE DE LA VIGNE ET DU VIN 8. Kiskunhalas a szőlő és bor városa oklevél, 1987 Nagyüzemi szőlőfeldolgozást az 1960-as évek elejéig kizárólag a pincegazdaság 1937-ben épített pincészetében végeztek. Ez a kapacitás már nem volt elég az új telepítésekről származó termés feldolgozására, valamint az ÁG is önállósodásra törekedett. Ezért először Tajón építettek egy 42.500 hl-es tárolóterű borpincét, korszerű szőlőfeldolgozóval, laboratóriummal, és 1000 palack/óra teljesítményű borpalackozóval. Ezt követően Balotaszálláson építettek egy 25.000 hl-es pincét, szőlőfeldolgozóval. A Kunfehértói ÁG-gal történt egyesítéskor a kapacitás még 35.000 hl-rel bővült. Az összes tároló kapacitást húsz év alatt közel 250.000 hl-re fejlesztették. A palackozó gépsort előbb egy 5000 palack/órásra, majd egy 12.000 palack/órásra cserélték. 1979-ben megkezdték a pezsgő, majd a vermutgyártást is. Kiemelkedő figyelmet fordítottak a szakember ellátottságra, a borászati kerületben több mint húsz felsőfokú végzettséggel rendelkező alkalmazott dolgozott. A jó szakmai és kereskedői munka eredményeként a borforgalmazás elérte az évi 180.000 hl-t az 1980-as évek közepén, melynek 60%-a, 15 millió palackozva került értékesítésre. Az export elérte az évi 10 millió palackot, legnagyobb vevő a Szovjetunió, NDK és Lengyelország voltak, de e mellett exportáltak palackozott minőségi borokat Nyugat-Európába is. Évi több ezer hl hordósbort szállítottak az NSZK-ba és az Egyesült Királyságba. A pincegazdaság a halasi pincészetét fokozatosan visszafejlesztette az 1980-as évek elejétől. Előbb megszüntette a szőlőfeldolgozást, majd a borászati
