Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
248 KISKUNHALAS ALMANACH három ízben adta elő Budapesten a Falu rossza című népszínművet, amelyben Göndör Sándor szerepét Vas Imre játszotta. Ez a népi együttes volt az első, amely a fővárosban szerepelt. Fiatalon kezdett verselgetni. 1895-ben nősült, de a felesége négy hónap múlva öngyilkos lett. Második felesége is elhagyta, ami után háza és vagyona dobra került. Családi tragédiáit Jámbor Pál élete című önéletrajzi művében örökítette meg. Sorscsapásokkal teli élettörténete és mondanivalója sajátos egyéni lírában olvad össze. Az első világháború idején súlyos betegséggel az egyik fővárosi kórházba került, ott halt meg. Holtteste nem került haza. Kéziratainak egy része elkallódott. Egyetlen ránk maradt verses kötetét a Halasi Munkásképző Egyesületre hagyta, s azt később annak jogutóda, az Ipartestület a halasi múzeum részére átadta. Irodalom: Janó Ákos: Kiskunhalasi parasztverse- lők. (=Szakál Aurél szerk.: Adatok Kiskunhalas történetéhez. Kkh., 1996. 107-137.); Janó Ákos: Kiskun parasztverselők. Kkh., 2001. 30-31., 129- 146. J.Á. Vass Erzsébet (Kkh., 1900. szept. 20. - 1930. szept. 13.) újságíró. Édesapja Vass Árpád latingörög szakos főgimnáziumi tanár, aki a Diák- szövetség elnöke, az egyháztanács tagja volt, édesanyja Tóth Eszter kunszentmiklósi származású volt. Gyermekéveit Halason töltötte, apját 1905-ben az óbudai állami gimnáziumba nevezték ki, így a család Bp.-re költözött. Vass Erzsébet magánúton végezte el a középiskolát Bp.-en, ahol jelesre érettségizett. Eleinte a Pázmány-Egyetem orvosi fakultásának, később a Hírlapíró Akadémiának volt a hallgatója. írói tehetsége korán jelentkezett, s a fővárosi lapok szívesen közölték cikkeit, elbeszéléseit: a Magyarság, a Virradat, a Budapesti Hírlap, a Nemzeti Élet stb. Szeretett utazni, sokszor rándult le a fővárosból szülőföldjére Halasra, Kunszentmiklósra rokonaihoz, külföldi utat tett Dániában, Stájerországban. 1930. szept.-ben az óbudai iskolában református hittan oktatására kapott megbízást, azonban pár nap múlva hirtelen meghalt, még a 30-ik születésnapját sem érte meg. A gyászoló család összegyűjtött elbeszéléseit dr. Szász Károly MTA tag előszavával könyvben kiadta.(Vass Erzsébet írásai. Bp; 1931.) A könyv 20 elbeszélést tartalmaz, köztük halasi témájút is, az Őszi vásár az Alföldön címűt. Irodalom: Halasi Céh 1997. okt. 23. Kép: V. E. írásai. Bp., 1931. D.M. Vass Lajos (Kkh., 1921. aug. 25.-Kkh., 1993. jan. 24.) tanító. Az elemi és a polgári iskola el- végézése után 1937-től a kiskunfélegyházi Állami Tanítóképzőbejárt. Tanítói pályáját 1942. júl. 1- jével kezdte meg a kecskeméti tanfelügyelőségen. Kinevezését a Cegléd-Csemői Állami Népiskolába kapta. 1942. okt. 6-án tényleges katonai szolgálatra hívták be, ahonnan 1945. febr. 16-án szabadult. Tífuszból való felépülése után Cegléden folytatta tanítói működését. 1945-ben Kkh.-ra kérte áthelyezését. A füzesi II. számú iskolában kezdett el tanítani. Innen 1946. ápr. 1-jével a Kiskunhalas- Rekettye I. sz. iskolához helyezték, ahol tanyai iskolai körzetek átszervezése során 1946. dec. 16- val körzeti igazgatói megbízatást kapott. Hozzá tartozott Rekettye, Bodoglár, Inoka, Alsószállás, Felsőszállás, Füzes, Zsana iskoláinak az ügyintézése. Részt vett a művelődési munkák szervezésében, mint a város művelődési ügyintézője. 1947. aug. 3-án házasságot kötött, két gyermekük született. Felesége tanítónő volt, akivel együtt tanítottak Rekettyén 1946. máj. 8-tól 1981. dec. 15- ig, nyugdíjazásukig. 1951-ben városi tanulmányi felügyelői kinevezést nyert. Mint a külterületi általános iskolai igazgatója, mindig az itt élő családok helyzetének javítását tartotta szem előtt. Működése ideje alatt kezdeményezésére a szülőkkel együtt iskolaépítésre szánták el magukat, melynek eredményeként 1953-ban jelenlegi állapotára bővült ki az iskola. 1954-ben tanácstagnak választották meg az iskola területének körzetében. Ezt a bizalmat az ott élő emberek 1991-ig megadták igazgatójuknak. A tanyák villamosításában is nagy szerepet töltött be. A Hazafias Népfront munkájában is részt vállalt. Nyugdíjba vonulása után sem hagyta abba közéleti munkásságát. Régi tanárukra, Tulith Péterre emlékezve vándordíját alapított. A Városvédő Egyesület tagjaként a II. világháborús emlékmű létrehozását kezdeményezte, aminek megvalósulásában döntő szerepet képviselt. Munkássága koronájaként szülővárosától 1988-ban Pro űrbe díjat, 1992-ben díszpolgári kitüntetést kapott. Egész élete során mindig az emberek iránti önzetlen tenni akarás jellemezte és a város fejlődését tekintette legfőbb ügyének. Sírja az új református temetőben található. Emlékét utca őrzi. Lásd még Kiskunhalas almanach Díszpolgárok és Pro űrbe díjasok című fejezetében. Forrás: Vass Lajos - Vass Aranka: Hol vannak a katonák. (=Szakál Aurél szerk.: Adatok Kiskunhalas történetéhez. Kkh., 1996. 243-290); Vass Lajosné és Vass Aranka közlése. L.Gy.
