Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
KISKUNHALASI ÉLETRAJZI LEXIKON 239 vékenysége. Emelett gyümölcsfákat nemesített, szőlőt telepített. Új szőlőoltási módszert dolgozott ki, amelyet országosan is elismertek. Selyemhernyó-tenyésztésre megtanította diákjait. 1906 és 1912 között egyik megyéből a másikba helyezték 1912-ben saját kérésére Kkh.-ra került, ahol a tanfelügyelőségen kapott állást. Apósa, Szentgyörgyi Lajos tanfelügyelő segítségével még ebben az évben az új Központi Iskolában lett tanító. 1914-15- ben katona az északi hadszíntéren, ahol hadnagyi rangot ért el. A háború után bekapcsolódik a helyi munkásmozgalomba. A tanácsköztársaság kikiáltása után a munkástanács tagja lett, majd az elnöki tisztséggel bízták meg. Funkciója mellett előadásokat tartott, újságcikkeket írt, pedagógus továbbképző tanfolyamot szervezett. Aug. 4-én a különítményesek hurcolták el. Emlékét szobor, utca, rendezvény és intézmény őrzi. Irodalom: Halász Géza: Sz.J. (= Kioltott fáklyák.) Bp. 1963. Kép: TJM 16773. H.E. Tálasi István (Laskó, 1910. júl. 12.-Bp., 1984. ápr. 17.) néprajz professzor, MTA tagja. A bp-i tudományegyetemen végezte tanulmányait. 1935- 1942 gimnáziumi tanár, 1942-1949 a bp-i Kelet- Európai Tudományos intézet munkatársa. 1949- től az ELTE tanára, 1951-1980 között az ELTE tárgyi néprajzi tanszékénak tanszékvezető tanára. 1976-ban akadémikus, 1978-1982-ben a Magyar Néprajzi Társaság elnöke. Néprajzi munkásságában elsősorban a népi állattartással és földműveléssel foglalkozott. Sokszor kutatott a Kiskunságban. 1935. aug.-ban Kkh.-on végzett néprajzi gyüj- téstNagy Czirok László kalauzolásával. Halassal a kapcsolata évtizedekig folyamatos. Fő művei: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Kiskunság (Bp., 1977); Néprajzi tanulmányok, írások (Bp., 1980). Irodalom: Magyar Néprajzi Lexikon 5. Bp., 1982. 165.; MÉL 1994. 884.; Nagy Czirok László: Az 1935-38. év fontosabb eseményei Kiskunhalason. (=Halasi Múzeum Emlékkönyv) Kkh., 1999.143. Sz.A. Tallér Vendel (Kkh., 1886. dec. 16. - Kkh., 1961. júl. 7.) kertész. Az első világháborúban katona. 1918-ban rokkantán került haza. Napszámba j áró szegény ember volt. 1921 -ben vett 12 hold homokot. Évtizedekig emberfeletti munkát végzett családjával. 1929-től intenzív zöldség- és gyümölcstermeléssel foglalkozik. A bolgárkertészet öntözéses módszerét is használja (1933-1938). Volt olyan év, hogy 240 mázsa paprikát értékesített, máskor 450 mázsa barackot. 1936-38-ban kb. 30 napszámos kellett néha a kertészkedéshez. 1939- ben 7 holdon 3000 termő gyümölcsfája volt. Messzi vidéken híre járt konyhakertészetének. 1940- től kezdve Tallér Vendel csökkentette az intenzív kertészkedést (felesége meghalt, fia bevonult katonának) és hagyományosan is gazdálkodott. 1941-ben lOhold szántóföldet vásárolt. Irodalom: Lakatos Vince: A homok hőse, Tallér Vendel. Magyar Nemzet 1939. ápr. 15; Új Idők 1944. márc. 25.; Lakatos Vince: Krónika a kun pusztákról. Kecskemét, 1988. 39., ill. 31-32. kép; Szűcs Károly: Lakatos Vince a fotográfus. Kkh., 2001. 23. 50.; TJM 17742-17748. Kép: Lakatos Vince: Krónika a kun pusztákról. Kecskemét, 1988.32. kép. ^ jn Sz.A. Tar Antal (Kkh., 1891. szept2. - ?) csipketervező, iparművész. A halasi ref. gimnáziumban Dékáni Árpád tanítványa. 1908-ban érettségizett. Bp.-en az országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola textil szakának növendéke (1908-11). 1910- től kezdve ismertek halasi csipke tervei. Korai csipkéi a szecesszió jegyében készültek. 1914- 1920 között az I. világháborúban katona, ill. Oroszországban hadifogoly. Az 1920-1930-as években gazdálkodással is foglalkozik. Ötfán volt birtoka. 1938-ban vitézi rangot kapott. Az 1930-as években ismét nagyon szép halasi csipkéket tervezett. 1935-ben az Országos Iparművészeti Társulat halasi csipke tervpályázatán első díjat nyert. Munkája szerepelt 1940-ben a Milánói Nemzetközi Iparművészeti kiállításon. 1944. szept.-ben Bp.-re ment, majd valószínűleg Svájcba. Irodalom: László Emőke - Pásztor Emese - Szakái Aurél: Halasi csipke. Kkh., 1996. 15., 23., ill. 137- 154. kép, 287-306. kép; Nagy Czirok László: Az 1935-1938. év eseményei Kiskunhalason. (=HalasiMúzeum. Kkh., 1999.143.) Sz.A. Тагу István (1727. aug. 25. -1779. ápr. 28.) főbíró. Felesége: Péter Katalin (1730. jan. 23.-1765. febr. 27). Esküvő: 1745. febr. 12. 10 gyermekük volt, köztük István (1761). Hétszer volt főbíró 1761. nov. 1.-1762. nov. 1. 1762. nov. 1.-1763. nov. 1., 1764. nov. 1.-1765. dec. 1., 1767. nov. 1,- 1768. nov. 1„ 1768. nov. 1. - 1769. okt. 29., 1776. nov. L- 1777. nov. 1., 1777. nov. 1,- 1778. nov. 1. 1778-ban háborús veszély fenyegetvén az országot, felszerelt 54 huszárt állított ki a város 3337,42 rfft költséggel a porosz ellen, és 4869 pozsonyi mérő zabot adót katonai célokra. A háború nem tört ki. Forrás: BKML Kh. V. 201. a. I. k. 151.p., IV. k. 169.p.,V.k. 29.p., 199.p.,IX.k. 115.p.,X.k. 19.p.; Nagy Szeder István: Kkh. város története II. 127.;FerróRóza2000.89. Cs.G.
