Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
234 KISKUNHALAS ALMANACH Sz.K. emlékezete 1909; Győry Aranka: Sz.K. mint költő 1930; Balogh László: Sz.K. angol irodalmi kapcsolatai 1942; Horváth János: Tanulmányok 1956; Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig 1959.; Szinnyei 1909; Új Idők Lexikona 1941; Új Magyar Lexikon 1962; Magyar Irodalmi Lexikon 1965; MÉL 1969; iíj. Szász Károly: Sz.K. Halason Gimn. Ért. 1929-30; Gulyás Sándor: Sz.K. emléktábla leleplezése Gimn. Ért. 1929/30; Nagy Szeder István 1936.108.; Ván Benjámin: Szilády Áron Délvidéki Ref. Lap 1942. aug.; F. Nagy József: Évforduló Sz.K. Műhelynapló 1994/12; Darányi Mária: Sz.K. emlékezete Humanissime 2000. febr.; Szontagh Pál: Hazaszeretet, nemzeti érzés Sz.K. munkásságában Confessio 2000/2. Kép: Vasárnapi Újság 1905. okt. 22. D.M. Szathmáry Sándor (Kkh., 1853 - Kkh., 1912. márc. 24.) gimnáziumi tanár, igazgató. A gimnázium nyolc évfolyamát a helyi református gimnáziumban végezte el. Érettségi után Bp.-en, a Műegyetemen tanult. Anyagi okok miatt tanulmányait többször is megszakította, s helyettesítőtanárként munkát vállalt a gimnáziumban. 1878- ban az egyik segédtanári állásra megválasztották. Ekkor már tanári alapvizsgája volt. Tanári oklevelét 1881-ben szerezte meg. Hat éven át mindig az első évfolyamosoknak tanított latint, számtant és fizikát. 1899-ben a református egyháztanács a gimnázium igazgatójává nevezte ki. Az 1905-ben lejáró mandátumát meghosszabbították. 1911 -ben egyszerre vált meg az iskolától és az igazgatóságtól. Ezt követően főleg gazdálkodással foglalkozott. Házassága révén jelentős földbirtokra tett szert, feleségével közös birtokán a környék gyümölcstermesztésének alapjait rakták le, meghonosítva és terjesztve a kiffer körtét. Ennek révén szerepet vállalt a homokhasznosítás terén is, de sok kisbirtokosnak megélhetést is biztosított. Sokat tett a gyümölcs értékesítésének terén is. A Nemzeti Munkáspárt helyi vezetője volt. A párt alapszabályába foglaltatta, hogy amennyiben az megszűnne, székházát a gimnázium örökli intemátus céljára, így juthatott a Mungó Kör egyházi tulajdonba, s lett a gimnázium intemátusa. 1912-ben egy fehértói téli vadászat után fogatával mély árokba borult és meghalt. Sírj a a régi református temetőben található. Emlékét utca őrzi. Irodalom: Gimnázium Értesítője 1911-1912., Nagy Czirok László - Vorák József 1965. 364-365.; Petőfi Népe 1988. 8. sz. Kép: TJM 8925. ' G.Á.-L.L. Szathmáry Sándorné, Pethő Julianna (Kkh., 1854. márc. 6. - Kkh., 1942. máj. 21.) gyümölcs- termesztő, gimnáziumigazgató felesége. Férjével az 1880-as években kezdett gyümölcsöt termeszteni. 1891-ben az Egressy duráncija elnevezésű őszibarackot, 1906-ban a kiffer körtét mutatta be. Főként ez utóbbival aratott sikert. Sz. S. halála után egyedül gazdálkodott, szőlőt és gyümölcsöt termesztett több mint száz holdnyi birtokán. Végrendeletében vagyonának nagy részét a református egyházra, városi házát pedig leányiskolái intemátus kialakítására hagyta és alapítványt hozott létre egy Halason érettségizett diák továbbtanulásának támogatására. Sírja a régi református temetőben található. Irodalom: A Kiskunhalasi Ref. Szilády Áron Gimn. évkönyve. 1942.; Nagy Szeder István: Kiskunhalas története IV.; Gszelmann Ádám: Polgári iskolák Kiskunhalason. (Szakái Aurél szerk.: Adatok Kiskunhalas történetéhez) Kkh., 1996. 214. Kép: Udvardy Flóra: Sz. S. (1940) Kiskunhalasi Református Kollégium Ökumenikus Óvodája. H.E. Szebényi Imre (Doboz, 1923. febr. 9. - Toronto, 1983. nov. 19.) szobrász. Gyermekkorától Kkh- on élt szüleivel, majd a Szilády Áron Református Gimnáziumban érettségizett. 1948-50 között az Iparművészeti Főiskolán ötvösnek készült, Somogyi József vezetésével. Ezt követően 1951 és 1955 között a Képzőművészeti Főiskolán szobrásznak tanult, mesterei Mikus Sándor és Szabó Iván voltak. A Mikus által tervezett, és a bp-i Hősök terén felállított Sztálin-emlékmű bronz kapuját kivitelezte. Anyagi okokból a diploma megszerzése előtt elhagyta a főiskolát. Ezt követően főleg épületszobrászi munkákat vállalt. Képzőművészként az ’50-es évek második felében ötvös munkákkal, érmekkel és kalapált ólom kisplasztikákkal jelentkezett. A 60-as években megújuló szoborplasztikai felfogás egyik kezdeményezője.
