Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
KISKUNHALASI ÉLETRAJZI LEXIKON 211 10. Főjegyző 1851. máj. 4.-1855. máj. 1., 1866. márc. 10. - 1867. ápr. 28., 1869. jan. 1. - 1872. febr. (helyettes főjegyző). Második aljegyző 1849. ápr. 18.-1850. febr. 23. 1861. jan. 10-én bejelentette, hogy 1849. máj. 3-án a magyar belügyminiszter által megengedett, de az abszolút uralom alatt érvénytelennek nyilvánított Orsai nevet a maga és a családja számára visszafoglalta. Forrás: BKML Kh. V.244.C. XLIX. k. 68. p„ V.244.a. 1862. 1. p.; Nagy Szeder István 1936. 343-344.; Nagy Szeder István: Adatok Kkh. város történetéhez II. 1993. 163. Cs.G. Oszlánvi Kornél (Kaposvár, 1893. szept. 25. - Cleveland, 1960. nov. 16.) vitéz, vezérőrnagy. A kassai hadapród iskolát végezte el (1907-1911). 1911-ben került az 52. gyalogezredhez. Ennek j soraiban harcolt minden fronton az I. világháborúban. Súlyos sebesülést is szenvedett (Szerbia, 1914). Egy hőstettéért (Galícia, 1917) tiszti arany vitézségi éremmel tüntették ki. Az összeomláskor (olasz hadszíntér, 1918. okt.) egységét zárt rendben hazahozta. A világháborút főhadnagyi rangban fejezte be. Közben ezrede pótzászlóalja székhelyén két és fél évi j egyesség után 1919-ben feleségül vette a halasi Farkas Ilonát. 25 éven keresztül minden évben heteket, hónapokat töltött itt. Idős korában így nyilatkozott: „Kedvesebb hely Halasnál számomra ma sincsen.” „Ez a város még a szülővárosomnál is többet jelentett.” 1923-1927 között a Ludovika Akadémián oktatótiszt. 1925- ben vitézzé avatták. 1927-1936 között a Honvédelmi Minisztériumban volt különböző beosztásokban. 1936. aug. 1. - 1940. febr. 29. között Halason a Balogh Adám 4. honvéd kerékpáros zászlóalj parancsnoka, mint alezredes. A II. világháborúban, a magyar hadbalépés idején ezredes volt. A Don-kanyarba küldött 2. magyar hadseregben 1942. nov. 15-től a 9. könnyűhadosztály parancsnoka. 1943. jan.-ban a szovjet áttörés után „az utóvédek utóvédjeként” fedezte hadosztályával a visszavonulást. Közben két sebesülést is elszenvedett. A Don-kanyarban nyújtott katonai teljesítményéért 1944. jan. 24-én megkapta a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét, a legmagasabb tiszti kitüntetést. (Egyetlenként a II. világháborúban.) 1943-ban vezérőrnaggyá léptették elő. 1944. ápr. 15-től a 10. gyalogos hadosztály parancsnoka. A Szálasi puccs után nem esküdött fel az új vezetésre (beteget jelentett). A háború végén amerikai fogságba esett (1945-1946), majd a Német Szövetségi Köztársaságban (1946-1951), 1951 -tői az Amerikai Egyesült Államokban élt haláláig. 1993. júl. 15-én posztomusz altábomaggyá léptették elő. Irodalom: Hermann Róbert - Somogyi Győző: Magyar Hősök arcképcsarnoka. Bp. 1996.; Szakály Sándor: A magyar katonai felső vezetés 1938-1945. Bp., 2002. 262.; TJM 208_07. Kép: TJM 19478. Sz.A. Örkényi Strasser István (Szentes, 1911. febr. 6. - Kkh., 1944. okt. 11.) szobrász. A Képzőművészeti Főiskolán Sidló Ferenc tanítványa volt. 1940-ben állította ki először a Műcsarnokban műveit. Zsánerszobrokat (Kolduslány, Beteg leányka, Anya gyermekével stb.), plaketteket mintázott. Szimbolikus és biblikus témájú szobrait az expresszivitás jellemzi. Portréit leegyszerűsített formákkal mintázta. Emlékkiállítását 1947-ben rendezték meg. Műveinek egy része a Magyar Nemzeti Galériában, a Zsidómúzeumban, és a Magyar Nemzeti Múzeum Legújabbkori Történeti Múzeumában találhatók. A fasizmus áldozataként pusztult el. Emléktáblája 115 társa nevével együtt ma a bp-i Kozma utcai temetőben olvasható. Irodalom: Művészeti lexikon III. (1966); Bakos Ágnes: Holocaust Európában Holocaust Kiskunhalason (=Szakál Aurél szerk.: Legyen világosság, Kkh. 2001.) Sz.K. Paczolay Győző (Kismánya, 1886. aug. 5. - Kkh., 1947) tanító, a Felsővárosi Elemi Népiskola első igazgatója. A tanítóképzőt Léván végezte, 1890-ben képesítőzött. Első munkahelye Udvard községben volt. 1892. jan. 3-án lett segédtanító Kkh.-on a községi iskolában. Rendes tanítóvá 1894. szept. 16-án választották meg. Kezdetben a 3. fiúosztály, később az 5. fiúosztály tanítója volt. 1912. szept.-ben a Felsővárosi Állami Elemi Népiskola igazgatója lett. Legfontosabb feladata az akkor felépült iskola beinditása, tantestületének kialakítása volt. Az igazgatási feladatokat osztálytanítói munkája mellett látta el. Az iskolavezetői feladatkört 1931. szept.-ig látta el. Győző nevű fiából hivatalnok, Istvánból református lelkész lett. Csendes, szerény, feltűnni nem vágyó, puritán, egyszerű életet élő, becsületes és pontos ember volt. Összesen 42 tanéven át szolgálta az oktatás ügyét, ebből 20 évet igazgatóként.
