Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
208 KISKUNHALAS ALMANACH 9.); Két rendhagyó hamisítvány (Az Érem 1972/1. 20.); Ismeretlen szlavón dénártípus? (Az Érem 1975/2. 48.); A CHN III. 66 A számú obulus csegely. (stb.) Irodalom: Kispéter Imre: Nagy Lóránt numizmatikai munkássága. (= Halasi Múzeum emlékkönyv.) Kkh., 2000. 447-448. Kép: TJM 20837. L.Gy. Nagy Máté (? - 1724?) főbíró 1723. ápr. 24 - 1724. ápr. 24.? Forrás: BKML Kh. V.201.a. I. k. 150.p. Cs.G. Nagy Mihály komádi (Szeghalom, ? - ?) református esperes, lelkész. Debrecenben tanult, ahol 1763. ápr. 29-én lépett felsőbb osztályba. 1772- ben Halason volt rektor, majd 1774. júl. 7-től a baseli egyetemen volt. Ezután Nagydorogon lett pap és Tolnaegyházmegyei esperes. Munkája: "Istenre bízom magamat..." kezdetű dicséret. Irodalom: Szinnyei9.1903.718. Gy.A. Nagy Mór (Kkh., 1868. febr. 19.-Kkh., 1928. okt. 20.) dr., ügyvéd. Kiskunhalas város polgár- mestere 1903. jan. 28. és 1909. jan. 28. között. Sírja a régi református temetőben található. Lásd bővebben Kiskunhalas almanach Polgármesterek című fejezetében. Nagy Czirok László (Kkh., 1883. aug. 4. - Kkh., 1970. ápr. 6.) néprajzkutató. A halasi református gimnáziumba járt és érettségizett (1893- 1901). A jegyzői oklevél megszerzése után különböző vidéki településeken (1901-1918, 1941- 1944) és Halason (1919- 1941, 1944-1949) köz- tisztviselőként működött nyugdíjazásáig. A halasi közélet tevékeny résztvevője volt. Többek között sok kiállítás, rendezvény és a halasi Bokréta szervezése köszönhető neki. Élete utolsó 20 évét teljesen a néprajznak és a múzeumnak szentelte. A kkh-i Thorma János Múzeum vezetője (1951-53), majd munkatársa. Ifjúkorától foglalkozott szülővárosa és annak környéke, a Kiskunság néprajzával, a pásztor- és betyárélettel, a paraszti életmóddal, céhekkel, malmokkal, népi természetismerettel, hiedelmekkel, népszokásokkal, népdalokkal. Kutatómunkája rendkívül szerteágazó volt. Kéziratban maradt munkáit a kkh-i múzeum és a bp-i Néprajzi Múzeum őrzi. Életműve a magyar néprajztudományban is nagyjelentőségű, de Kkh. története és néprajza szempontjából megkerülhetetlen. Fő művei: Régi népdalok Kiskunhalasról (Bp., 1952); Pásztorélet a Kiskunságon (Bp., 1959); Budártüzek mellett. Kiskunsági anekdoták és alakok (Bp., 1963); Betyárélet a Kiskunságon (Bp., 1965). Sírja a régi református temetőben található. Emlékét emléktábla és utca őrzi. Irodalom: Zámbó Aurél 1934. 70.; Nagy Szeder István 1936. 101.; Vorák József: Emlékezés N. Cz. L.-ra (Cumania II. Kecskemét, 1974); Magyar Néprajzi Lexikon 1980. 685.; MÉL 1981. 559.; Vorák József - Fekete Dezső: N. Cz. L.(1883- 1970) élete és munkája. Kkh., 1983; Tóth Károly: Emlékeim N. Cz. L.-ról (=Szakál Aurél szerk.: Halasi Múzeum Emlékkönyv. Kkh., 1999.27-30.); Kép: TJM 16846. Sz.A. Nagy Kálózi Balázs (Kkh., 1908. márc. 9. - Bp., 1984. aug. 4.) református lelkész, történész. Elemi iskoláit és a gimnáziumot Kkh.-on végezte, teológiát 1926-1930 között Bp.-en tanult. Döm- södön volt segédlelkész, majd Dunaharasztiban. 1936-ban lelkipásztorrá választották, 1979-ben nyugalomba vonult. 1934-ben beiratkozott a bp-i tudományegyetem bölcsészettudományi karára, ahol történelmi tanulmányokat folytatott, főleg Mályus Elemér irányítása mellett. 1943-ban Jászkunsági reformátusok leköltözése Bácskába II. József korában. című disszertációjával bölcsészdoktori fokozatot szerzett. Több dolgozata jelent meg egyházi lapokban, a jelentősebbek a Studia et Acta Ecclesiastica jubileumi sorozat II és III. kötetében: Károlyi Péter (StAE II. Bp., 1967); Méliusz igehirdetéséről, Méliusz glosszáiból, Károlyi Péter prédikációiból, Alsólindvai Kultsár György postil- láiból, Félegyházi Tamás Dogmatikája, Szilvás- újfalvi Imre pedagógiai intelmei, (StAE III. Bp., 1973). Irodalom: Balázs László: Emlékezés N.K.B-ra. (A Ráday Gyűjtemény Évkönyve IV-V. 1984-1985. Bp., 1986).; MÉL 1994. V.F. Nagy Kálozi Sándor (Kkh., 1887. dec. 19. - 1930. aug. 5.) tanár. Szegénysorsú iparoscsalád gyermeke. A gyermekek közül csak ő tanulhatott. A helyi gimnáziumban érettségizett. Tanári oklevelét, mint okleveles testnevelő tanár 1909-ben kapta meg. 1909. szept.- ben kezdte meg tanári munkáját a halasi ref. gimnáziumban. Mivel a tornát a középiskolák tanterve nem sorolta a rendes tantárgyak közé, az melléktantárgynak számított, kezdetben ezért nem is tartozott a rendes tanárok közé. Az ellentmondás feloldására a református egyháztanács megemelte a tanórák számát
