Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 1. Kiskunhalas rövid bemutatása Szakái Aurél
KISKUNHALAS RÖVID BEMUTATÁSA 17 városi tanács intézte a főbíró vezetésével. A város gazdasági és igazgatási kérdéseiben is érvényesült önállóságuk. A 18. század végül a szerény fejlődés korszaka volt. Az elődöknek sok nehézségen - gyenge talaj, futóhomok, szárazság, mocsarak, járványok - kellett úrrá lenniük. A 19. század második feléig leginkább a külterjes szarvasmarha- és juhtartás biztosította a megélhetést, egyes családoknak a gazdagságot. Az állatokat egész évben a szabad ég alatt őrző pásztorok (csikósok, gulyások, juhászok, kondások) sajátos viseletűkkel, életmódjukkal különleges helyet foglaltak el a város társadalmában. A korábban teljesen református lakosságú Halason a 18. század utolsó harmadától egyre nagyobb számú katolikus élt a betelepülések révén. 1770-ben felépült a katolikus templom. Két építési periódusban - 1772, 1814-1823 - pedig az új református templom. Az új templomok egyben a lakosság számának növekedését is jelzik. Az 1700-as évek végére 8000 fő a város lélekszáma. A 19. század elején és a reformkorban tovább épült, fejlődött a város. Nőtt az iparosok, kereskedők száma. Hét céh működött, általában több mesterség vegyesen alakította őket. Ezek a következők voltak: takács céh, csizmadia céh, szabó céh, szűcs céh, kovács, bognár, nyerges céh, asztalos, lakatos céh, ács, molnár, kőműves céh. Az 1848-49-es szabadságharcba többszáz nemzetőrt, honvédet küldött a település. Főleg a Délvidéken harcoltak (Verbász 1848. augusztus 1., Kaponya 1849. március 5.), sok menekült is érkezett ide az ottlakók közül. Az abszolutista korszakban itt volt a Kiskunhalasi Járás székhelye. 1872-ben a rendezett tanácsú városok közé került. Ettől kezdve főbíró helyett polgármester a város első embere. A kiegyezést követő közigazgatási változások során megszüntették a széttagolt Jászkunságot, és 1876-tól Halas városa - a Kiskunsággal együtt - Pest-Pilis-Solt- Kiskun vármegye része lett. (Lásd Kiskunhalas almanach: Főbírók; Polgármesterek.) Az 1854-1863 között történt tagosítás, birtokrendezés jól jelzi, hogy a kapitalizálódó földművelés egyre nagyobb szerephez jut. A 20. század elejétől egyre növekszik a szőlő és gyümölcstermesztés jelentősége. Országszerte ismert a kiffer körte és a halasi homoki bor. (Lásd Kiskunhalas almanach: Kiskunhalas, a szőlő és a bor városa.) Az élelmiszeripar köréből a malmokon kívül a baromfi, tej, gyümölcs feldolgozást és exportot kell említeni. A kereskedelem és az árutermelés fejlődését elősegítette, hogy a Budapest-Belgrád vasúti fővonalat Kiskunhalas érintésével építették meg. Amikor 1882-ben megindult a közlekedés Pest és Szabadka felé, abban az évben megjelent az első halasi újság is. (Lásd Kiskunhalas almanach: Kiskunhalasi újságok 18822000.) A hatvan éven keresztül itt tevékenykedő Szilády Áron (1837-1922) református lelkész, képviselő, történész, műfordító, akadémikus erős egyénisége rányomta bélyegét a település arculatára. Működése nyomán a református gimnázium főgimnáziummá szerveződött, az intézmény keretei között létrejött a múzeum (1874), megépült a gimnázium új épülete (1892).
