Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
KISKUNHALASI ÉLETRAJZI LEXIKON 177 majd Bécsbe ment. Az emigráció Kunfi Zsigmond vezette centrista irányzatának egyik meghatározó személyisége volt. Bécsben a Világosság csoporthoz tartozott, ebből 1927-ben kivált, létre hozta az Előre csoportot, amely az emigráció különféle irányzatainak egyesítését tűzte ki célul. A csoport Előre című lapját 1927-től 1933-ig ő szerkesztette. 1931-ben vendéglőt nyitott Bécsben, amely a szakértelem hiányában hamarosan csődbe ment és családjával együtt nyomorúságos körülmények között éltek. Az 1930-as években visszatért a szociáldemokrata eszmékhez és elítélte a bolseviz- must. Az 1934-es bécsi felkelés során letartóztatták és csak azzal a feltétellel engedték szabadon, ha elhagyja Ausztriát. Kénytelen volt Pozsonyba áttelepülni, ahol bekapcsolódott a szlovákiai szociáldemokrata mozgalomba. 1936-ban majdnem fél évet töltött az USA-ban. A kedvezőtlenné vált politikai viszonyok miatt 1938. nov,-ben családjával együtt Párizsba költözött, ahol a német megszállás idején nem érte bántódás, az ellenállási mozgalomban nem vett részt. 1944 után szeretett volna hazatérni. 1945. febr,-ban személyesen Dál- noki Miklós Bélától, az akkori miniszterelnöktől kért hazatérési engedélyt, a választ nem siették el, ehhez hozzájárult az a levél is, melyet 1944. okt. 28-án írt Párizsból a Szovjet Kormánynak Magyarország helyzetéről és a békefeltételek kérdéséről. A koalíciós korszak politikai küzdelmeiben még a szociáldemokrata párt vezetősége sem tartotta lehetségesnek, hogy Garbait minden nézetével együtt, tehertételként vállalja. Hazájától távol halt meg Párizsban megkeseredve, szegényen. 1987-ben halálának 40. évfordulóján szülővárosa díszpolgárává választotta és emlékének szobrot állított. Munkái: A nemzeti uralom vívmányai (Weltner Jakabbal, Bp., 1906), Új utakon a hatalomért (Bratislava, 1935). Az építőipar fejlődés- történetéről: Die Bauhütten, Vergangenheit und Zukunft Hamburg, 1928. Emlékét szobor, emléktábla, utca, rendezvény és intézmény őrzi. Lásd még Kiskunhalas almanach Díszpolgárok című fejezetében. Irodalom: Tolnai Új Világlexikona V. Bp., 1926. 209.; Társadalmi Lexikon Bp., 1928. 227.; Révai Nagy Lexikona VIII. Bp., 1913. 354.; Nagy Czirok László - Vorák József 1965. 369.; MEL 1967. 572.; Új Magyar Lexikon III. 1960. 19.; Varga Lajos - Szabó Ágnes: Garbai Sándor 1879-1947 a forradalmi kormányzótanács elnöke. Bp. 1987.; Magyar Nagylexikon VIII. Bp., 1999. 481.; Markó László: A magyar állam főméltóságai 151.2000. V.F. Gáspár Ferenc (? - ?) főbíró 1718-ban. For- rásvBKMLKh. V.201.a. I.k. 149. Cs.G Géléi József (Alacska, 1754. dec. 6. - Miskolc, 1838. márc. 1.) író, fordító, tanár, az MTA levelező tagja. Sárospatakon tanult, majd Bécsbe ment, ahol Szacsvay Sándor Magyar Kurírjánál volt segédszerkesztő. 1790-ben visszatért Magyarországra és Jászberényben vállalt tanári állást. II. József halála után előbb Halason, majd 1807-ig Sárospatakon, a református gimnáziumban tanított. 1832-ben lett az MTA levelező tagja. Sokat fordított németből magyarra. Legismertebb fordítása az Ifjabbik Robinzon (Pozsony, 1787). Irodalom: MÉL 1967.572. Gy. A. Glück Ignác (Kkh., 1878. aug. 13. - ?) író, kereskedő. Az elemi iskola elvégzése után szülei nem tudták taníttatni, s így a rőföskereskedést tanulta ki. 1904 és 1912 között önálló üzlete volt Halason. 1916-tól Bp.-en élt, ott nyitott üzletet. Szabadidejében költeményeket, elbeszéléseket írt. Kéziratos munkái: Az erdőőr lánya (népdráma, 1898); Szerelem és becsület (dráma, 1904) - ezt a darabot 1912. dec. 12-én Kkh.-on Miklósi Gábor színtársulata adta elő, és 1913-ban Cegléden is bemutatták - Vándorló lelkek (drámolett). Megjelent írása: Egy vőlegény naplója (Szentes, 1914); Bosszúálló Isten (társadalmi dráma, Szentes, 1914). Ezt a darabot a Kispesti Színház 1917-ben adta elő. Irodalom: Nagy Szeder István 1936.90. Gy.A. Gőzön Imre (Kkh., 1810. aug. 1. - Kkh., 1855. ápr. 20.) Kiskunhalas város országgyűlési képviselője 1848-49-ben. Lásd bővebben Kiskunhalas almanach Országgyűlési képviselők című fejezetében. Gózon István (Kkh., 1821 - Kkh., 1912.) parasztverselő. Régi elszegényedett halasi családból származik. Csak egy télen járt iskolába, de tehetsége, szorgalma által már ifjú korában kiemelkedett kortársai közül. 1842-ben nősült, felesége és két gyermeke halála után újabb családalapításba kezdett. 1857-ig főként fuvarozásból élt. 1848-ban a kiskun szabad lovascsapatban szolgált, s részt vett a Verbász - Szenttamás körüli harcokban. Ezután született egyetlen lánygyermeke, aki után öt unokája (köztük Nagy Czirok László) lett. 1857-ben Bodoglár pusztán csárdás, 1860-ban pedig a vármegye pandúrja volt. Ez időben ismerkedett meg a puszták pásztor-betyár alakjaival. Idős korában Halasra visszatérve az Iparszőlőkben épí-
