Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
178 KISKUNHALAS ALMANACH tett házat, s mellé pár hold szőlőt, gyümölcsöst telepített. Később e helyen az akkor felosztott legelőterületekből nagyobb buckás homokot vásárolt, s egyike lett a vadhomokot megszelídítő úttörőknek. Híressé vált szőlő- és gyünölcstelepí- tésével példát mutatott a helyi gazdáknak. Kis földjén 82 éves koráig gazdálkodott, majd 1906- ban feleségével beköltözött a városba. 60 éves is elmúlt már, amikor verselni kezdett. Költeményeinek témáit a mindennapi életből vette, pusztai emlékeiből merítette, vagy a mese- és mondavilág anyagából kölcsönözte. 92 éves korában halt meg. Verseit unokája, Nagy Czirok László gyűjtötte össze és helyezte el a bp-i Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárában, majd - főként másolatokban - a kkh-i Thorma János Múzeumban. Előbbi helyen összesen 648 oldalnyi versanyagát tartják nyilván. Sírja a régi református temetőben található. Irodalom: Nagy Szeder István 1936. 90-91.; Janó Ákos: Mint én, foldmí- ves költő. Szemelvények Gózon István elbeszélő költeményeiből. Bp., 1959.; Janó Ákos: Kiskunhalasi parasztverselők.(= Szakái Aurél: Adatok Kkh-ról.) 1996. 107-137.; Janó Ákos: Kiskun parasztverselők. Kiskunhalas, 2001. 22- 25, 43-86.; Magyar Monika: A Néprajzi Múzeum kiskunhalasi gyűjteménye.(= Szakái Aurél: Halasi Múzeum.) Kkh, 1999. 139-364. Kép: TJM 2798. Gy.A. - J.Á. Gózon Lajos (Kkh.,? - Siklós, 1896.) Az 1848- 49-es forradalom és szabadságharc kirobbanásakor Pesten volt ügyvédgyakomok. A szabadság- harc kezdetén a pesti önkéntes csapat tagja. Több csatában részt vett. Manswörth alatt szerzett érdemeiért tiszti rangra emelték, majd pedig későbbi vitézségéért a 66. vitéz zászlóalj őrnagya lett. 1849 júliusában a Sajó vonalánál ismét kitüntette magát a harcokban, s Görgei Artúr fővezér alezredessé nevezte ki, s vitézségi bizonyítványt adott neki. A közhonvédelmi alezredességig emelkedő Gózon Lajos a szabadságharc után Pécsen lett ügyvéd, mint siklósi főszolgabíró hunyt el 1896-ban. Irodalom: Nagy-Czirok László - Vorák József 1965.357. Gy.A. Grósz Adolf (Kkh., 1861. máj. 16. - ?) bank- igazgató. Édesapja Grósz Móric kiskunhalasi tanító volt. A gimnázium elvégzése után jogot tanult, majd ügyvédként helyezkedett el. 1904-ben a Halasi Gazdasági Bank Rt. igazgatójává választották, mely tisztséget 1928-ig, nyugdíjba vonulásáig töltött be. Az 1890-es években munkatársa volt a Hét című folyóiratnak, valamint szerkesztette - mint főmunkatárs - hosszú évekig a Kiskunhalas Helyi Értesítője című újságot. Sírja az izraelita temetőben található. Irodalom: Nagy Szeder István 1936.91. Gy.A. Grósz Antal (Kkh., 1912. júl. 7. - Bergen- Belsen, 1945. jan. 22.) fényképész. Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. A halasi református gimnáziumban érettségizett 1931-ben. Fotószaküzlete volt a Kossuth Lajos utcában, a Horváth-féle házban. Jeles halasi fényképésznek számított jó riportfényképei és saját kiadású képeslapjai miatt. Az 1944-es deportálások után koncentrációs táborban halt meg. Fényképeiből néhány megtalálható a Thorma János Múzeum gyűjteményében. Irodalom: Szakái Aurél: Kiskunhalas anno. Kkh., 1994. 49. kép.; Szakái Aurél: Üdvözlet Kiskunhalasról. Kkh., 2000. 13. és 87. kép; 115.; Lehoczki György 2001. 235. Sz.A. Grósz Ferenc (Kkh., 1900. jan. 22. - Kkh., 1962. okt. 9.) városi főmérnök. Édesapja Grósz Ábrahám banktisztviselő, édesanyja Lusztig Leonóra. Iskoláit Kkh.-on, a Műegyetemet Bp.-en végezte. 1923-ban abszolvált. Rövid pesti gyakorlat után 1925-ben építészmérnöki diplomát szerzett és Bp.-en kezdett el dolgozni. 1930-ban megnősült, feleségül vette Stem Klárát, aki Debrecenben végzett kereskedelmi iskolát. Házasságukból két gyermek született: Mária (1931) és Imre (1934). 1934-ben végleg visszatért Kkh.-ra. Munkásságát az ún. Schneider villák tervezésével kezdte, ahol József öccse (szintén építész) is közreműködött. A villákon kívül ő tervezte meg a Rácz gyógyszerész házát is. A közeli Csipkeház építésénél Alpár Gitta iparművésznő szakmai tanácsadója volt. Számos családi ház és nyaraló terve mellett azon fáradozott, hogy a halasi épületek megfelelő szigeteléssel épüljenek a talajvíz ellen. Az 1940-es években segédkezett a város óvóhelyeinek kiépítésében, a légvédelem megszervezésében a Városi Mérnöki Hivatal keretein belül, annak ellenére, hogy a zsidótörvények és az előretörő antiszemitizmus munkanélkülivé tette. 1944-ben gettóba zárták családjával együtt, és deportálták a bergen-belseni haláltáborba, ahonnan a szövetséges csapatok mentették ki súlyos betegen. Az angolok munkát ajánlottak fel neki, de ő ezt elhárította. 1945-ben Dobó Kálmán főmérnök mellett dolgozott a városházán. Később átvette a főmérnöki tisztséget, amit az 1960-as évekbeli nyugdí-
