Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
176 KISKUNHALAS ALMANACH noron tb. szolgabíró lett. 1909 óta volt Kkh. árvaszéki ülnöke. 1920-tól humoros közleményei jelentek meg a helyi, s más vidéki és fővárosi lapokban. Kkh.-on a Városi Színházban a következő színdarabjait adták elő: Csuklógörcs (vígjáték, 1922); 13 (bohózat, 1925); Szalmaláng (operett, Bertalan István zenéjével); V. Xavér (vígjáték); A kunok kapitánya (történelmi daljáték, Murgács Kálmán dalaival); Árnyak a verő fényben (daljáték, Bakonyi Ödön zenéjével, 1930); Kék a szilva, általában hosszúkás (népies vígjáték, 1934). Munkái: Falusi vidámságok (Kkh., 1927); A zöldhalmi csárdában minden csendes (Kkh., 1934). Sírja az új református temetőben található. Irodalom: Nagy Szeder István 1936. 89. Gy-Д, Gaál Gyuláné Reschner Ilona (Kolozsvár, fyp, ffitj ?) író, polgári iskolai tanárnő. Kolozsváron végezte el az Állami Elemi Tanítónőképzőt, majd Bp.-en az Állami Polgári Iskolai Tanárképző Intézetet. 1906 és 1923 között Kkh.-on tanított magyar nyelvet és történelmet a református polgári leányiskolában. 1895-ben a Kis Világ című gyermeklapba írt elbeszéléseket, majd 1897-től számos novellája jelent meg a Képes Családi Lapok, az Ország Világ és még sok más szépirodalmi és helyi lapban. Munkái: Porszemek (Kolozsvár, 1901); Elbeszélések (Kkh., 1908). Irodalom: Nagy Szeder István 1936.89. Gy.A. Gaál János (? - ?) főbíró 1772. nov. 1. - 1773. nov. 1., 1773. nov. 1. - 1774. nov. 1. 1811. nov. 3. m 1812. nov. 1. Másodbíró 1793, 1795. Forrás: BKML Kh. V.201.a. VII. k. 121.p„ VIII. k. l.p., XXII. k. 311 .p.; Bánkiné 2001.29. Cs.G. Gál Lajos (Kkh., 1827 - Kkh., 1909) Régi halasi redemptus család leszármazottja. Iskoláit Halason a helyi intézményekben végezte el. 1848-ban beállt katonának. A honvéd seregben a főhadnagyi rangot is megszerezte. Délvidéken, majd Szolnok mellett harcolt az osztrákok ellen. A szabadság- harc leverése után rövid időre bebörtönözték. Szabadulását követően Kkh.-on vállalt tanári állást a református gimnáziumban. Még a börtönben megkezdte a magyar őstörténet tanulmányozását. A keleti népek körében feltételezi a magyarok eredetét. Az őstörténet tanulmányozásán túl nyelv- történettel is foglalkozott. Rendszeresen tartott e témákból felolvasásokat. Különösen életének utolsó évtizedeiben sokan látogatták színes, anekdotákkal is fűszerezett előadó estjeit. Részt vett a város közéletében. Egyik kezdeményezője volt a Kuruc szobor felállításának. Idős korában faaprítás közben egy szilánk kiütötte egyik szemét. Derűs életszemléletét igazolandó állítólag ezt úgy nyugtázta, hogy „legalább felényit látok a világ hamisságából.” Sírja az új református temetőben van. Emlékét utca őrzi. Irodalom: Alma Mater diák történetírók füzetei Ö. Kovács József (szerk.): Péter Tamás. Kkh., 1990. G.Á. Garbai Imre (Nagyváty, 1898. dec. 17. - ?) református lelkész. Régi halasi család sarja, középiskolai tanulmányait Kkh.-on, Hajdúnánáson és Debrecenben végezte. Az első világháború idején bevonult katonának, az 1918. jún. 15-én kezdődő piavei offenzíva alatt olasz hadifogságba esett. Kiszabadulása után Debrecenben elvégezte a teológia szakot, s Makón, Nádudvaron és Pécsett volt segédlelkész. 1926-tól Rádfalván református lelkész, 1934-től felsőbaranyai református egyház- megyei tanügyi elnök. Kisebb munkái a Református Igehirdető és a Pécsi Napló című lapokban jelentek meg. Önállóan megjelent művei: Hü az aki elhívott. Beszédfüzet (Siklós, 1929); Tilinkó a szélben. Költemények (Siklós, 1932); Örök mezők aratásán. Egyházi beszédek (Siklós, 1933). Iroda- lom: Nagy Szeder István 1936.90. Gy.A. Garbai Sándor (Kkh., 1879. márc. 27. - Párizs, 1947. nov. 7.) kőműves, szociáldemokrata politikus, a Forradalmi Kormányzótanács elnöke. Szülei Garbai Gábor és Vili Julianna földművesek voltak. Egy bátyja volt. 1905-ben feleségül vette Pe- terdi Zsófia munkásnőt, akitől egy lánya született. Az elemi iskola elvégzése után 1892-94-ig napszámos volt, majd 18 éves korában Bp.-re került, ahol 1894-97-ig kőműves inas volt. Felszabadulása után minden szabad idejét olvasásra, önművelésre használta fel, ekkor kapcsolódott be a szociáldemokrata mozgalomba. 1898-99-ben Ausztriában és Németországban dolgozott. 1902-ben a szociáldemokratát párt vezetőségi tagja, majd tehetsége és agilitása folytán alelnöke lett. 1903-ban jelentős szerepet játszott a Magyar Építőmunkások Országos Szövetségének megalapításában, melynek 1919-ig elnöke, majd titkára is volt. 1907-től 1919-ig az Építőmunkás szaklapot is szerkesztette. Az 1918. őszi forradalom után, 1918. nov. -1919. márc. között az Országos Lakásügyi Tanács elnöke. A Tanácsköztársaság idején, 1919. márc. 21-től aug. 1-jéig a Forradalmi Kormányzótanács (kormány) elnöke, e minőségben egyúttal jún. 24-től a Szövetséges Központi Intéző Bizottság elnöke is. A tényleges hatalom azonban Kun Béla kezében összpontosult. 1919. aug. 1-jé- től 6-ig a Peidl Gyula vezette szakszervezeti kormányban közoktatási miniszter, 1919. aug.-ban a fővárost megszálló román csapatok letartóztatták és néhány hónapig fogságba tartották, majd nov.- ben a kivonuló román csapatok oltalma alatt Erdélybe, innen 1920. jan.-ban Csehszlovákiába,
