Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
168 KISKUNHALAS ALMANACH szobrászat, a melankolikus „magyar karakter” jegyeit hordozza magán. A szobor különlegessége, hogy Magyarországon hosszú évtizedekig az egyetlen kuruc katonát ábrázoló köztéri alkotás volt. Damkó ezt követően évekig Rómában élt, ahol elkészítette II. Szilveszter pápa síremlékét (1910). Később neobarokk hatás alá került szob- rászata. Ebben az időszakban elsősorban egyházi témájú köztéri szobrokkal aratott sikert (Definitor). A Magyar Nemzeti Galériában 22 db szobra, elsősorban kisplasztikák találhatók. További fő művei: Kossuth-szobor (Torino); Kapisztrán János (Bp.); Pulszky Ferenc, Rómer Flóris, Hampel József emlékműve (Bp., MNM kertje); Kisplasztikák: Kaszás; Magyar paraszt; Öreg juhász; Szegény asszony. Irodalom: Mártái Vilmos: Beszélgetés D. J.-vel (Élet, 1932); Gesztesi Piroska: A halasi kuruc emlékmű. Petőfi Népe, 1984. XII.12; Szűcs Károly: Egy talált fénykép melankóliája. Műhely Napló (Kkh.) 1993. jún. 21; ÚMÉL I. 2001. Sz.K. Darányi Dénes (Kkh., 1914. szept. 1. - Kkh., 1996. márc. 1.) régi halasi családból származik apai és anyai ágon. Édesapja a 20-as évek végéig Halason volt ref. vallásoktató lelkész, majd a Szabolcs-Szatmár megyei Tarpa lelkipásztora lett. Középiskoláit részben Debrecenben, majd Halason, Kunszentmik- lóson végezte. Érettségi után Sásdon levő drogériájukban dolgozott, melyet apja vásárolt számára. Katonaéveit letöltve megkedvelte a katonaságot, és hivatásának választva katonaiskolába került. Mint fiatal hadnagyot 1941-ben a keleti frontra vezényelték századparancsnokként. Főhadnagyként harcolt 1944-45- ben az első vonalban. Hadifogolyként 3 évet töltött Grúziában. Hadifogságból hazakerülve katonai rangját elvették, lefokozták. Anyagiakban, egzisztenciában kifosztva inasnak állt be Kiss László faesztergályoshoz, s az esztergályosi szakmát kitanulva a Faipari Vállalatnál helyezkedett el. Közben elvégezte a Faipari Technikumot, s így technikusként, majd szakoktatónként dolgozott nyugdíjas koráig. Halason ő hozta szokásba a szép, faragott kopjafák készítését, melyeket a hagyományos jelképrendszer szerint készített. Több fejfáj a látható a régi ref. temetőben. Művészi nívójú fából faragott szobrai, domborművei, esztergályozott dísztárgyai több kiállításon voltak láthatók. A Ref. Egyház presbitere volt több cikluson át. Ő készítette el Gyenizse Lajossal együtt az öreg ref. temető sírkőkertjében felállított régi sírkövek feliratainak másolását. Részt vett az egyházi munkákban, könyvtár rendezésben, kiállítás szervezésében. 1991-ben a honvédelmi minisztérium rendeletére katonai rangját visszakapta és őrnaggyá léptették elő. 1985-88 között könyvet írt II. világháborús élményeiről, amely 1995-ben jelent meg a Halasi Téka sorozat 17. köteteként. Ebben beszámol a fronton és a hadifogságban töltött idejéről. Igényes stílusban megírt könyve szép példája a vitézségnek és emberségnek. Hosszas betegség után halt meg. Irodalom: Darányi Dénes: Töredékek. Fronton és hadifogságban 1941-1948. Kkh., 1995.; Halasi Tükör 1996.03.20. R.F.M.: D. D. emlékezete.; Halasi Tükör 1996. 04.03. F. Nagy József: Akiért a harangok szóltak. Kép: D. D.: Töredékek. Halasi Téka 17. Kkh., 1995. D.M. Darányi István (? - ?) Főbíró: 1728. ápr. 24. - 1729. ápr. 24., 1738. ápr. 24.-1739. ápr. 24. Forrás: BKMLKh. V.201.a. I. K. 150. p. Cs.G. Darányi János (? - ?) főbíró 1707-ben. Forrás: BKMLKh.V.201.a.I.k. 149. p. Cs.G. Dékáni Árpád (Alsójára, 1861. márc. 12. - Borbánd, 1931. márc. 23) rajztanár, csipketervező iparművész, a háziipari mozgalom egyik elindítója. 1885-ben szerzett rajztanári oklevelet a bp-i Mintarajziskolában. Először Szabadkán tanított, majd 1886 őszétől a kkh-i Református Gimnázium rajztanára lett. A mértani és szabadkézi rajzok avatott művelőjeként, mint tanár is sokat tett a művészetek iránti fogékonyság és az ízlés fejlesztése terén. Hatására sokan választották a tanítványai közül a rajztanári, illetve művészi pályát. 1906- ban Bp.-re költözött, az újpesti gimnázium rajztanáraként dolgozott. Nyugdíjazását követően (1915) haláláig Borbándon élt. A népművészeti motívumkincsek alapján oktatási elveket dolgozott ki, amely eredményeképp 1899-ben a Magyar Iparművészet c. folyóirat közölte tanítványai rajzait. Szintén a népi motívumkincs ápolásának és korszerű alkalmazásának ötlete vezette a háziipari tevékenység szakmai elveinek és szervezeti kereteinek kidolgozásához. 1900-ban az Iparművészeti Társulat a tagjai közé választotta. A halasi csipke ötletének és első terveinek szülőatyja. Dékáni csipketerveinek alapját a Halas környéki nép-
