Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
KISKUNHALASI ÉLETRAJZI LEXIKON 169 művészeti formakincs, valamint az Erdélyi népi emlékek képezték. Az ő magyaros stílusú és mo- tívumvilágú rajzai alapján dolgozta ki Markovits Mária a halasi csipkére jellemző csipkevarró technikát. Kivitelezők a kkh-i Jótékony Nőegylet varrónői voltak. Az első csipkéket 1902 karácsonyán a Magyar Iparművészeti társulat mutatta be. A halasi csipke 1904-ben az Iparművészeti Társulat Nagy Állami Aranyérmét nyerte el. Markovits és Dékáni munkájának eredményeképp St. Louisban (1904), majd Milánóban (1906) a világkiállítás nagydíját nyerte el a halasi csipke. Dékáni Halason 1903-ban csipkevarró műhelyt alapított, hogy a csipkék szervezett, de háziipari jellegű kivitelezését biztosítani tudja. A Vallás- és Közoktatás- ügyi Minisztérium megbízásából az általa szervezett csipkekészítő tanfolyamok indították el a magyarországi háziipari mozgalmat (Solt, 1906; Bp., 1907). Dékáni Kkh.-on jelentős közéleti tevékenységet folytatott: teniszezett, a városi sportegyesület választmányának tagja (neki volt Kkh.-on először kerékpárja). Az iparos ifjak önképzőkörének elnöke (1902). Szerkesztette a Kiskunhalas, (1893-94) és a Halas és Kiskörös c. hetilapokat. Elkészítette a Fő utca és a piactér városrendezési tervét (1904); népi színjátékokat írt és a legényegyleti tagokból színpadot vezetett; a gimnáziumban 1904-ben megalapította a Székely Bertalan Kört. Szülőfalujában temették el. Nem nősült meg, családot nem alapított. Fő művei: Magyar parasztcsatok (Magyar Iparművészet, 1898); Örzse asszony (népi bohózat, Kkh., 1906); A tanítónők és a csipkeipar (Nemzeti Növekedés, 1908). Emlékét szobor és utca őrzi. Irodalom: Gimnázium Értesítője 1903- 1904.; Gimnázium Értesítője 1930-1931.; Sz. Csorba Tibor: A halasi csipke múltja-jövője (Kkh., 1933); Sütő József: Kiskunhalas város híres ékessége a halasi csipke (Bp., 1935); Nagy Czi- rok László - Vorák József 1965. 376-377.; Janó Ákos - Vorák József: Halasi csipke, 1969; László Emőke - Pásztor Emese - Szakái Aurél: Halasi csipke. Kkh., 1996.; ÚMÉL I. 2001. Kép: TJM 10496. Sz.K.-G.Á. Dénes Marcell (71893. Kkh., 1919. aug. 6.) vörösőr. A tanácsköztársaság idején Kkh.-on a Vörösőrségben teljesített szolgálatot. Brinkus Lajossal együtt a vasútállomás és a vonatok ellenőrzése volt a feladata. A bukás után a Szegedről érkezett csapatok elfogták, és őt ismeretlen helyen kivégezték. Irodalom: Küzdtünk híven a forradalomért... Kecskemét. 1980. H.E. Dezső Andor (Bertha) (Kkh., 1855.márc. 15.- ?) színész. Színészi pályáját 1875-ben Vácott kezdte Sós Mihály társulatánál. Irodalom: Magyar színművészeti lexikon. I. Bp., é.n. H.E. Diószegi Balázs (Kunszentmiklós, 1914. nov. 16. - Kkh., 1999. febr. 2.) festőművész, író. Az újvidéki Szépmíves Céh alapító főtitkára (1941). Székely Bertalan díj (1971); Bács-Kiskun megye művészeti díja (1974); Munkácsy-díj (1980); 1980-ban Kiskunhalas város Pro űrbe díjjal, 1998- ban díszpolgári címmel jutalmazta. A kunszent- miklósi Gimnázium elvégzését követően 1933-38 között a bp-i Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Szőnyi István növendéke volt. 1938-tól Szentendrén majd Újvidéken, 1941-től Miskolcon és Debrecenben, 1943-tól Nyíregyházán rajztanár. 1957-től haláláig Kkh.-on élt. 1976-80-ban a hajdúböszörményi és a nyíregyházi müvésztelepen alkotott. Mint Bács-Kiskun megyei festő, elsősorban a Duna-Tisza köze és az alföldi régió tárlatain vett részt, de művei eljutottak a Vajdaságba is. Képeinek ihletője az alföldi táj és nép; a paraszti világ jelenségeit egyszerű, de monumentális kompozíciókban ragadta meg. Élete utolsó évtizedében felhagyott a festéssel és grafikával. Ma életműve három állandó kiállításon tekinthető meg: Kisvárdán, Kunszentmiklóson a szülői házban és Kkh.-on a Végh-kúriában. Képei találhatók még a Magyar Nemzeti Galériában, a Kecskeméti Képtárban, a kkh-i Thorma János Múzeumban és az örökösök tulajdonában. írásait az 1940-es évek végén a Vándortűz közölte; angolra fordította és illusztrálta Ady verseit. Élete utolsó évtizedében írt apró kommentáijait a Halasi Tükör és a Halas közölte. Kunszentmiklóson, édesanyja sírjába temették el. Művei: írások művészetről, emberségről (Kkh., 1987). Lásd még Kiskunhalas almanach Díszpolgárok és Pro űrbe díjasok című fejezetében. Irodalom: Sümegi György: Hatvan éves D.B-ról (Forrás, 1974); Szabó Tibor - Papp Gábor: D.B. (katalógus, Kkh, 1987); Szűcs Károly: A kép filozófiája, Műhely Napló, (Kkh.) 1993. szept.; Halasi művészek. Thorma János Múzeum könyvei 1. 1996.; Kortárs Magyar Művészeti Lexikon 1. 1999.; ÚMÉL II., 2001. Sz.K. Dobó István (Erzsébetfalva, 1908. júl. 15. - Bp., 1950. okt. 28.) Kiskunhalas város nemzetgyűlési képviselője 1944 decembere és 1945 nyara között. Lásd bővebben Kiskunhalas almanach Országgyűlési képviselők című fejezetében. Dobó Kálmán (Kkh., 1878. ápr. 12. - Kkh., 1950. jún. 13.) városi főmérnök. A halasi ref. gimnáziumban érettségizett 1896-ban. Az építész diplomamegszerzésétől (1901) Kkh.-on a városházán dolgozott majdnem fél évszázadon át 1901-1949
