Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
KISKUNHALASI ÉLETRAJZI LEXIKON 167 Szilády Áron Társaság Évkönyve 1994-95. Kkh., 1995.66-75.). Gy.A. Csonka Mihály (Kkh., 1875 - okt. 19.-Kkh., 1964. febr. 24.) földműves, néprajzi író. Középbirtokos parasztcsaládból származott. A Felsővárosban lakott. Földműves munkája mellett ezermesternek is tartották. Nagy Czirok Lászlónak segített a halasi múzeum napi munkájában 1950 körül. Az 1950-es évek elejétől 1963-ig mintegy 2000 oldal néprajzi jellegű visszaemlékezést írt le az ajánlott témakörökről. Ezeket a Thorma János Múzeum és a Néprajzi Múzeum őrzi. Élete végén megkapta a népművészet mestere címet. A református öregtemetőben nyugszik. Forrás: Magyar Monika: A Néprajzi Múzeum kiskunhalasi gyűjteménye (= Flalasi Múzeum Emlékkönyv) Kkh., 1999. 358-361; Halász Balázs közlése. Sz.A. Csontó Lajos ecsegi (Miskolc, 1836. febr. 27. - Miskolc, 1906. ápr. 15.) tanár és igazgató a református gimnáziumban. Iskoláit Miskolcon kezdte, majd a német nyelv elsajátítása végett Késmárkra ment tanulni két évre, de a középiskolát Miskolcon fejezte be. Teológiát tanult Sárospatakon. Itt Erdélyi János volt a tanára. Tanulmányait megszakítva nevelősködött Cseley Antal családjánál. Onnan visszatérve folytatta tanulmányait a teológián, de emellett nevelősködött is Patakon az Onody családnál. A teológia elvégzése után a főiskolán maradt. Innen hívta meg a halasi egyháztanács tanárnak 1862-ben. Ugyanebben az évben vette feleségül Apáthy János sárospataki főiskolai tanár leányát, Júliát. Pedáns, rendszerető tanár volt. Az igazgatói tisztet 1864-65, 1869-70, 1872-73-ban 1-1 évig viselte. 1876-ban ismét megválasztották az iskola élére, s igazgató volt 1894-ig, 18 esztendőn át. Ezt követően még tanár volt 1899-ig. Tevékenyen részt vett a társadalmi életben is. Pres- bitériumi jegyző is volt. Nyugdíjas éveit - 37 évi szolgálat után - szülővárosában töltötte az őt szerető családja körében. 1904-ben régi betegsége megújult. 1906-ban húsvét első napján halt meg. Nagy érdeme a halasi múzeum, a gimnáziumi régiségtár létrehozásában való közreműködése, a gyűjtemény rendszerezése, folyamatos gyarapítása, megnyitása a nagyközönség előtt. Az iskola könyvtárát folyamatosan fejlesztette, rendszerezte s országosan is elismert szinten tartotta, nyilvános könyvtárrá tette. Forrás: Gimnáziumi Értesítő 1905-1906. Kép: SZÁG. G.Á. Csorba Tibor szakácsi (Szepesváralja, 1906. márc. 15. - Bp., 1985. szept. 5.) festőművész, bölcsészdoktor. 1925-29-ben a bp-i képzőművészeti főiskolán, majd a szegedi polgári iskola tanárképző főiskolán, a varsói kézimunka- és rajztanárképző főiskolán és a varsói egyetemen végezte tanul- mányait.Tanulmányutat tett Franciaországban és Nagy-Britanniában.l930-34-bena kkh-i polgári iskolában kézimunkát és rajzot tanított. Fiatal tanárként lengyelül tanult, és 1936-tól Lengyelországban, Varsóban élt. 1937-39-ben a varsói egyetemen a magyar nyelv lektora. Itt találkozott és kötött egy életre szóló barátságot, házasságot Helena asszonnyal. Tanár volt, képzőművész. Aktívan részt vett a Magyarok Világszövetségének munkájában, állandó résztvevője volt az Anyanyelvi Konferenciának. Kkh.-nak adományozott másfélszáz műalkotást. Két nemzet irodalmát és művészetét gazdagította. Fiatal korában kkh-i élményeit dolgozta fel elbeszéléseiben és regényeiben. (Be- szélatanya 1934., Polgáristák 1936., Az utolsó lőcsei diák 1935.) Magyar-lengyel nyelvkönyveket, szótárakat szerkesztett. (Cserépfalvi. Bp., 1940-41 Tanuljunk magyarul sorozat Bp. 1941.; Magyar népmesék (kétnyelvű).; Kiállítása volt Washingtonban (1960), New Yorkban (1961), Varsóban és Szombathelyen (1965), Veszprémben (1966), Bp.- en (1967), és természetesen szeretett városában Kkh.-on. 1985. aug. 20-án vette át a Kiskunhalas Város Díszpolgára címet. Lásd még Kiskunhalas almanach Díszpolgárok című fejezetében. Irodalom: László Emőke - Pásztor Emese - Szakái Aurél: Halasi csipke. Kkh., 1996. ÚMÉL 2001. 1183. V-S.Gy. Damkó József (Németpróna, 1872. okt. 15. - Bp., 1955. dec.ll.) szobrász. Erzsébet szoborpályázat II. díj (1902-03); Milacher kútpályázat II. díj, kis állami aranyérem (1907). 1889-93-ban a bp.-i Iparrajziskolában, majd négy éven át Stróbl Alajos mesteriskolájában tanult. 1899-ben a párizsi Julian Akadémián tanul ösztöndíjjal. Az 1890-es években az Országház és a budavári palota épületszobrászati munkáiban vállalt szerepet. Az ország több vidékén folytatott néprajzi gyűjtőmunkát (Kalotaszeg, Kőrösfő). Pályafutásának kezdetén erre a gyűjtőmunkára alapozva éri el sikereit, elsősorban a kisplasztika, a népies zsá- nerszobrászat területén (Párizs, 1905; Róma, 1906; Velence. London, 1908). Első jelentősebb köztéri munkája a Kkh.-on 1904. november 27-én felavatott Kuruc-szobor (Búsuló kuruc), amely monumentalitása ellenére szintén a népies zsáner-
