Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
164 KISKUNHALAS ALMANACH 54 és az 1854-55. tanévben. A márciusi ifjak között lelkesedett a forradalmi eszmékért. Az elsők között állt be Kossuth seregébe honvédnek. Tizenegy csatában küzdött hősiesen. Súlyos sebesülése után Klapka György tábornok személyesen tűzte mellére a Vi- tézségi Érdemrendet. Világos után még mindig betegen gazdatiszt testvérénél rejtőzködött a galíciai határszélen. Később a Teleki grófoknál nevelősködött. Teleki Lászlóval a későbbi időben is levelezett. Okleveles pap és ügyvéd volt, mégis inkább a tanári hivatást vállalta. Nehéz körülmények között tanitott Losoncon. Innen hívták el Halasra. Iskolavezetői teendői mellett irodalmat és történelmet tanított. Feleségül vette Thorma Imre halasi főbíró szépséges leányát, Katalint. Halasról Kecskemétre került, ott működött mint a jog és a teológia tanára. 1865-ben halt meg harctéri sebesüléséből maradt tüdőbajban. Költészetének legértékesebb emléke „Költemények 1850-60” című kötete. Arany János nagyra értékelte tehetségét. „A honszeretet lángjait szította a mi iskolánk iljainak szívében is.” így emlékeztek rá a református gimnázium öregdiákjai és tartották méltónak emléke őrzését. Sírja a régi református temetőben található. Forrás: Zámbó Aurél 1934.20-21. Kép: TJM 17488/1. G.Á. Bundzsák István (Mélykút, 1881. dec. 7. - Kkh., 1947. márc. 13.) Kiskunhalas város nemzet- gyűlési képviselője 1944 és 1947 között. Lásd bővebben Kiskunhalas almanach Országgyűlési képviselők című fej ezetében. Bús Imre (Kkh., 1890. dec. 7. - Veszprém, 1980. febr. 8.) Kiskunhalas város országgyűlési képviselője 1947 és 1949 között. Lásd bővebben Kiskunhalas almanach Országgyűlési képviselők című fejezetében. Bús Imréné Kisari Mária (Alap, 1910. nov. 13. - Veszprém, 1997. márc. 9.) tanár. A kiskunhalasi Ref. Polgári Leányiskola tanára volt 1940-47- ig, majd az általa szervezett leányinternátus vezetője. Az iskolák államosítása után a Központi Iskolában 1948-58-ig, a Felsővárosi Iskolában 1958-64-ig tanított. 1964-68-ig napközis tanárként dolgozott. Szülei 12 gyermekes református gazdálkodók voltak. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, polgáriba Dunaföldváron járt. 1921-ben érettségizett a bp-i Evangélikus Leánykollégiumban. Felsőfokú tanulmányait az Angolkisasszonyok róm. kath. Polgári Tanárképző Főiskoláján és a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta. 1935-ben magyar nyelv és történelem szakokból polgári iskolai tanári képesítést szerzett. 1937-39 között Szentendrén a Ref. Polgári Leányisolában óraadó, majd helyettes tanár. Az 1939-40-es tanévben óraadó a kisújszállási Községi Polgári Leányiskolában. 1940 szeptemberétől a kkh-i Ref. Polgári Leányiskolában helyettes tanár, 1943-tól rendes tanár. A polgáristákat és az egyéves kereskedelmi szaktanfolyam tanulóit egyaránt oktatta. A polgári iskolához tartozó kollégium - leányintézet - megszervezője, nevelő tanára, majd vezetője, aki az örökhagyó özv. Szathmáry Sándomé terveit valósította meg, olyan halasiak, mint özv. Zseny Istvánná anyagi támogatásának segítségével. Kisari Mária tagja volt a Soli Deo Glória mozgalomnak, cikkei jelentek meg a Protestáns Tanügyi Szemlében, a Hajnal című kül- missziós lapban és munkatársa volt a Hajnalcsillag című bibliai gyermeknaptámak. 1945-ben az ő kezdeményezésére indította meg a Kisgazdapárt a Hadifogoly akciót, melynek keretében másokkal együtt segítette a halasi állomáson átszállított hadifoglyok étellel való ellátását. Tevékenyen részt vett továbbá az ostrom idején kiéhezett bp-i gyermekek halasi nyaraltatásában, felerősítésében. Az átmeneti időszakban Kisari Mária megbízást kapott az intemátus berendezéseiből egy kollégium létrehozására, melyet végre is hajtott. Ez lett később a gimnázium kollégiuma. 1948-ban férjhez megy Bús Imre gazdálkodóhoz, aki akkor Demokrata Néppárti országgyűlési képviselő. (1950- hen született Mária leányuk.) 1975-ig Halason, utána haláláig Veszprémben élt. Búsné Kisari Máriának ellenforradalmi megnyilvánulásai és kulák származása miatt 1958-ban a Bács-Kiskun megyei rendőrfőkapitányság Gyönköt jelölte ki lakhelyül. Ezt a méltatlan internálást azonban egy hónapon belül hatálytalanították. Sokat foglalkozott férje családja nevezetes tagjainak (Bacsó László parasztverselő és Bacsó János egykori ságvári ref. lelkész) élettörténetével, munkásságával. A bp-i Ráday Gyűjtemény részére kéziratos anyagokat készített a leányinternátus történetéről és a hadifogoly akcióról. Forrás: Gelencsér Miklós: Piros kavics. Népszabadság 1979. nov.; dr. Gszelmann Adám: Bús Imréné Kisari Mária. Halasi Tükör
