Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
KISKUNHALASI ÉLETRAJZI LEXIKON 165 1997. márc. 26.; Leánya, Bús Mária erdőmémök közlése. Kép: TJM 20753. D.M. Búza Mihály (?-?) főbíró. Az 1757. évben Halas Városa Tanács Házának kőből fundamentuma letétetett. Főbíró 1756. nov. 1.-1757. nov. 1., 1769. okt. 29.-1770. nov. 1. Főbírói tisztséget erőtlenség miatt nem vállalta 1765. dec. 1., 1766. nov. 1. 1764-ben a tanács főbírói rangra szerette volna emelni, a nép azonban Tari Istvánt választotta meg. Forrás: BKML Kh. V.201 .a. I. k. 8. p., 151. p., VI. k. 49. p.; Bánkiné 2001.22. Cs.G. Czakó (Czmorek) Jenő (Kétbodony, 1901. dec. 21. - Cegléd, 1958. aug. 5.) református lelkész, író. A Czakó nevet 1929-ben vette fel. A gimnáziumot Kkh.-on végezte, 1921-ben érettségizett. Teológiát tanult 1921-22 és 1923-24-ben Bp.-en, 1922-23-ban Montpellierben, 1924-25- ben Genfben, végül 1925-26-ban Edinburgh-ban. 1928-29-ben Makón segédlelkész a Bethánia Egyletnél, majd 1929-től vallásoktató lelkész volt Cegléden. 1930. nov. 23-án szentelték lelkésszé Bp.-en. Genfben baccalaureus theologiae, 1943- ban Debrecenben teológiai doktori, majd 1950- ben egyetemi magántanári fokozatot szerzett. Kiterjedt irodalmi munkásságot folytatott, műveinek jelentős része azonban kéziratban maradt. Munkái: Morrison, az úttörő (Bp., 1934); Új énekek 1-2. (szerk., Bp., 1940); Útitárs. Segédkönyv a gyakorlati biblia tanulmányozók számára (Bp., 1941); Vallástörténet a középiskola V. Osztálya számára (Czeglédy Sándorral, Debrecen, 1945); A janze- nizmus (Cegléd, 1943). Irodalom: MÉL 1994. 170-171. Gy.A. Cseh András (Tápióbicske, 1772 - Vác, 1855) plébános, váci kanonok. 1797-ben szentelték pappá. Ezután káplán, papneveldéi alkormányzó, s 1802-től Nagykőrösön plébános lett. 1805-ben vette át a halasi plébániát. 1810-ben Halasról a félegyházi plébániára ment, címzetes prépost, kerületi esperes, majd 1830-ban váci kanonok lett. 1855-ben mint olvasó kanonok hunyt el, s a váci székesegyház sírboltjában helyezték örök nyugalomra. Irodalom: Nagy Szeder István 1936. 15. Gy.A. Cseri László id. (Kkh., 1905. szept. 25. - Szeged, 1971) tanító. Édesapja Cseri Imre vasutas, édesanyja Gyulai Judit volt. Általános iskolai tanulmányait Kkh.-on fejezte be, Kiskunfélegyházán végezte el a tanítóképzőt. Dévaványán kezdett el dolgozni tanítóként, majd Kkh.-on református kántortanítóként folytatta. 1934. jún. 2-án a halasi református templomban kötött házasságot Tóth Baranyi Erzsébettel. Házasságukból kettő gyermek született: Katalin (1935) és László (1948). Sokáig a rekettyéi iskolában, majd az 1950-es évektől Kkh-on a Felsővárosi Általános Iskolában tanított. A Rekettyéi iskolában színjátszó csoportot hozott létre a környékbeli tanyasi tanítványok és szüleik bevonásával. 1967-ben nyugdíjazták, de az azt megelőző években az inokai iskolában tanított. Kkh-on a katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. Irodalom: id. Cseri László fia, ifj. dr. Cseri László közlése L.Gy. Csetényi Artúr (Békés, 1910. nov. 26. - Kkh., 1995. nov. 21.) dr. Általános és középiskoláit Békésen végezte. Orvosi tanulmányait 1928-ban kezdte Szegeden, az Orvostudományi Egyetemen. Diplomát 1935. márc. 1-jénkapott. 1933 szept.-től a gyulai Állami Kórházban dolgozott szigorló orvosként, majd a diploma megszerzése után or- vosgyakomokként egészen 1936 szept.-ig, amikor a Csanád megyei kórházba nevezték ki alorvosnak. Itt 1938 őszéig dolgozott, ezt követően a mátraházi Állami Tüdőbeteg Szanatóriumba került mint alorvos. Itt szerezte meg szakképesítését. 1942-ben, az országban legfiatalabbként, intézet- vezető főorvos lett a szabadkai Tüdőgondozó Intézetben. 1944-ben katonai szolgálatra hívták be. Amikor a kórházat 1944 nov.-ben nyugatra telepítették, ő nem hagyta el az országot. 1945 ápr-ban került Kkh.-ra, ahol a kórház tüdőosztályának és a Tüdőgondozó Intézetnek lett vezető főorvosa. Több mint 40 éven keresztül töltött be irányító szerepet a tüdőbetegségek kezelésében. 1953-ban megnősült, felesége dr. Bereczky Éva orvos lett. 1995-ben gyémántdiplomát kapott a Szegedi Orvostudományi Egyetemtől 60 éves orvosi munkájáért. Korábban a Munka Érdemrenddel, Kiváló Orvos címmel és számos egyéb kitüntetéssel ismerték el szakmai tevékenységét. Rendszeres résztvevője volt tudományos konferenciáknak, s több tucat közleményt jelentetett meg tüdőgyógyász szakfolyóiratokban. Egyike volt azoknak, akik az országban a legtöbbet tették a TBC leküzdéséért. De minden kitüntetésnél többet jelentett számára annak a több ezer betegnek a szeretete, akiket orvosi pályája során meggyógyított. A hatvanas évektől kezdődően a Hazafias Népfront Kiskunhalasi Járási Bizottságának elnöke volt. Ebben a minőségben igen sokat dolgozott a környezetvédelemért. E munkájának elismeréseként az önkormányzat döntése alapján egy többhektáros park viseli a nevét. 1982-ben Kiskunhalas város a Pro urbe díjjal tüntette ki. Hobbija a festészet volt. Élete utolsó 20 évében rendszeresen kiállított az Orvos Képzőművészek tárlatain. Több mint száz képen örökítette meg az alföldi tájat, amelyet nagyon szeretett. Sírja a katolikus temetőben található. Lásd
