Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
158 KISKUNHALAS ALMANACH Bergendy Szilveszter (Vágkirályfa, 1876. nov. 20. - ?) lapszerkesztő. Szabómesterséget tanult, közben verseket és politikai cikkeket írt a Magyar Néplapba, majd 1900-1901-ben kiadta az Új Világ című havilapot. 1902-ben Kispestre költözött, ahol szabómühelye és fuszerkereskedése volt, és megjelentette a Szabók Lapját. Első verseskötetére figyelt fel Rákosi Jenő és az irodalmi körök, támogatásuk segítségével díjnok lett a kispesti községházán és közben magánúton elvégezte a polgári iskolát. Közben cikkeket és tárcákat írt a Budapesti Hírlapba és más lapokba. Az első világháború után titkári állást vállalt a keresztényszocialista szervezetben. 1921-ben megindította a Salgótarj áni Közlönyt, melyet még ebben az évben Nemzeti Munkás címmel országos lappá fejlesztett. A korona romlása miatt lapját kénytelen volt megszüntetni, és 1922-ben birtokot vásárolt Pirtó pusztán és ott gazdálkodott. 1934 máj.-tói szerkesztője lett a Szegeden és Halason megjelenő Gyümölcskultúra című lapnak. Művei: Mámordalok: Lyrai költemények (1898-1908) (h.n., 1909.); Sorsüldözött (regény. h.n., 1914.); Életmentő tapasztalatok: A természetes gyógymód népszerű ismertetése (Kispest, 1914.); Ketresztény forradalom (röpirat. h.n., 1919); Ellensége volt-e a Habsburg család Ma- gyarorszának? (Bp., 1927.); Mit legérdemesebb termelni a kertgazdaságban? (Bp., 1929.); A faültetés művészete (Szeged, 1934.); A gyümölcsfagondozás művészete (hn., é.n.); Magyarország és Ausztria uniója. (Szeged, 1935.); Permetezés háziszerekkel (Kkh., 1938.); Általános gyümölcs- és konyhakertészet (Kkh., 1938.); A faültetés művészete. 2. bőv. kiad. (Kkh., 1941.); Méznád és gyümölcs: Bor, méz, rum és sör a méznádból (Kkh., 1942.); Kertészeti tanulmányok (Kkh., 1943.) Irodalom: Nagy Szeder István 1936. 85.; Gulyás P.: Magyar írók élete és munkái III. 1941. H.E. Berki Viola (Kkh., 1932. máj. 5. - Bp., 2001. márc. 26.) festőművész, grafikus. Középiskolai tanulmányait a budapesti Szépműves Líceumban végezte. 1951-58 között a Képzőművészeti Főiskolán festő szakon tanult. Mestere Főnyi Géza volt. Közben 1954-55 között egy évre politikai okokból kizárták a főiskoláról, ezalatt festi a kkh-i Szilády Áron Gimnázium régi tanárainak arcképeit. Munkácsy-díj (1975); Szegedi Nyári Tárlat díja (1978, 1980); Érdemes művész (1984); Magyar Köztársaság Tiszti Keresztje (polgári fokozat, 1994); Kiskunhalas város díszpolgára (1995); Magyar Művészeti Akadémia Arany-díja (2000); 1958-67 között tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának, 1992-től a Hungária 24 művészcsoportnak. 1959-61 között rajzokat, festményeket készített az Óbudai Hajógyárban. 1961- ben ismerkedik meg Komiss Dezsővel, akinek szentendrei műtermében dolgozott 1961-63 között. Az 1960-as évek elején többször járt Szovjetunióban, megismerte a régi orosz városokat, kolostorokat. 1969-től újságokba készít illusztrációkat, 1971-től kerámia mozaikokat és kerámia faliképeket. A szentendrei művészekkel (Anna Margit, Balogh László, Komiss Dezső) való megismerkedés adott biztatást egyéni stílusának megtalálásához, amely 1963 körül alakul ki. Hatott rá Vajda Lajos, és egy-egy művére Kondor Béla (Szent Kleofás, 1964). Művészete narratív jellegű, részben saját fantáziája, részben bibliai és történelmi alakok, események megjelenítése (Régi magyar vadászat, 1971; Mátyás király állatai körében, 1989). Korai festményei bukolikus hangulatúak, a naiv festményekkel rokon (Rezervátum, 1962; Hellasz, 1964; Ostiai csend, 1992; Odaát, 1993.). Az 1970-es évektől képei zsúfoltabbak, erősen rajzos jellegűek lesznek. Hatottak rá a keleti minia- túrák (Varázslók völgye, 1979). A meseszerű, illusztratív stílus finom iróniával, groteszk hangvétellel társul (Hobbikertészek, 1977). Élete utolsó képével nyerte el a Magyar Művészeti Akadémia fődíját (Elveszett pásztor- Soós Imre emlékezete, 2000). A hetvenes évek végétől számtalan szitanyomatot alkotott, 1981-től kezdve egy évtizeden át készített rézkarcokat is. Pályafutása során több kkh.-i vonatkozású festményt alkotott, arcképeket (Tinka, 1956; Szombati bácsi, 1960 körül), illetve városháza házasságkötő termének faliképét (Halasi pannó, 1988). 1996-ban Kkh. Önkormányzata 136 művét (olajképek, grafikák) megkapta, amelyek a kkh.-i Gyűjtemények Házában kerültek kiállításra. Hagyatékának jelentős része szintén a szülőváros intézményeihez került (Halas Galéria, Thorma János Múzeum, Szilády Áron Református Gimnázium). A régi református temetőben nyugszik. Köztéri művei: Tárnok Utcai Általános Iskola fali mozaikja (Budapest, 1971); Óvodai kerámiafal (Sopron, 1974); Kölcsey Ferenc Művelődési Központ kerámiafala (Debrecen, 1983); Heim Pál gyermekkórház pannója (1984); Városháza házasságkötő termének pannója (Kkh., 1988); Illusztrált könyvek: Varga D.: Erdei esztendő, 1973; Kármán József: Fanni hagyományai, 1974; Gárdonyi G: Isten rabjai, 1974; Széphistóriák, 1975; A Szögkirály (cigány népmesék), 1977; Biblia, Ószövetség - Zsoltárok könyve, 1977; Arany János: Balladák, 1979; Mezey Katalin: Kivala Palkó nemlehet-országban (Bp., 1997, 1999). Lásd még Kiskunhalas almanach Díszpolgárok című fejezetében. Irodalom: Furkó
