Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
A népesség - 10. Bárth János: A halasi határperek történeti-néprajzi tanulságai
Halasiak. A halasi vonatkozású határperekben a tanúk gyakran használták a pusztaárendáló halasi gazdákra az összefoglaló „halasiak” elnevezést. A kifejezés mögött egy-egy árendáló gazdacsoport húzódott meg. így szó esett a perekben Dömötör, Ökördi, Bánegyháza, Polgárdi „halasiak” által történt árendálásáról.70 Halas város árendálta, valószínűleg egy-egy halasi gazdacsoport számára 1728 és 1751 között Orczy Istvántól és Orczy Lőrinctől Kisszállást és Madát.71 Idegen árendálók Halas határában A 18. században gyakran előfordult, hogy Halas városa bérbeadta valamelyik környező helységnek vagy magánárendálóknak a halasi határ egy részét.77 Természetesen valamennyi ilyen bérbeadás nem hagyott nyomot a határperek vallomásaiban. Előfordult, hogy az idegen helység lakosait hívták tanúnak a halasi határok bizonyítása érdekében. 1752. ápr. 9-én Pataj városa három esztendőre bérbe vette Halas városától Rekettye puszta felsőszarkási részét marhalegeltetés céljából. A bérletet meghosszabbították, mert még 1760-ban is tartott. A patajaik pusztaárendálása többször szóba került a Kecel és Halas közötti határperben.73 Szerepelt a vallomásokban Maries Pál rekettyéi bérlete is. 1761-ben Kecel és Halas perében a Székesfehérváron lakó Maries Pál úr is megszólalt. 1746-ban bérelte ki marhalegelőnek Rekettye felső részét hat esztendőre, amikor Halas városát a redemptio miatt sok fizetési kötelezettség terhelte. Maries Pál, mint nagy állatállománnyal rendelkező dunántúli tiszttartó a táj más határpereiben is föltűnt.74 A Pirtó-Tázlár határvonala miatt folytatott perben az 1740-es évekre vonatkoztatva emlegették Vigyázó Pál úr pirtói bérletét.75 Idegen árendálók a halasi határ közelében A halasi vonatkozású határperekben nagyon sokszor szóba kerültek olyan bérlők, akik nem Halason laktak, és nem halasi, de Halassal határos idegen területeket árendáltak. Túlfeszítené tanulmányunk kereteit, ha ezeket a bérlöket és bérleti viszonyukat megpróbálnánk részletesen bemutatni.. Csak vázlatszerüen soroljuk föl a legfontosabb árendátorokat és hajdani bérleményeiket. A megemlítendő árendálá- sok általában mind a 18. század első felében történtek. Néhány tanú megemlékezett az akasztóiak bánegyházi bérletéről. Akasztó helység hosszú ideig tartó polgárdi árendálásáról viszont sok vallomás tudósít. A vallomásokban rögzített népi emlékezet szerint a kiskőrösiek Bőszért, Tázlárt és a keceli határba beolvadt Csöngedet bérelték. Előfordult, hogy újranépesítése előtt a Soltiak használták Vadkertet. A hajdani rác Mélykút lakói a 17. század végén és a 18. század legelején Ivánkát árendálták. Viszonylag sokszor szóba kerültek azok a kecskeméti nagygazdák, akik egyedül 407
