Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
A népesség - 10. Bárth János: A halasi határperek történeti-néprajzi tanulságai
vagy más kecskeméti gazdákkal társulva Halas környéki pusztákat béreltek. Legtöbbször emlegették a tanúk Horváth Tamást, aki a Majsa melletti Ágasegyházát járatta marháival. A halasi Tegzesek Kecskemétre került ágából sarjadt Tegzes Péter Tázlárt árendálta. Szánkót bérelte Bede Mihály és Dékány János. Az újratelepítés előtti Majsa pusztát a kecskeméti Szentkirályi János és Patai András használta árendában. Sokat emlegetett árendátor volt a solti Gubacs Mihály, akinek marhái Tázláron jártak. Stim János a kalocsai érsekség tiszttartója, magángulyája számára árendálta Polgárdit.76 Gazdák az emlékezetben A határperekben általában nem ritka, hogy a tanúk megemlékeznek hajdani gazdáikról, akiknél béresként, pásztorként szolgáltak, hiszen legtöbbször a régi szolgálati viszonyból következett, hogy munkájukat végezve jártak a vitatott területen, sőt sok esetben gazdáik ismertették meg velük a határokat. A halasi határperek tanú- vallatási jegyzőkönyveiben mintha egy árnyalattal több emlékezés lenne a hajdani gazdákra, mint a környező tájak hasonló dokumentumaiban. Ez bizonyára összefügg a fentebb bemutatott egyéni és gazdaközösségi pusztaárendálás gyakoriságával és jelentőségével. Szembetűnő az is, hogy bizonyos gazdák nagyon sokszor szerepelnek a visszaemlékezésekben. Ez a körülmény azt sejteti, hogy ezek a gazdák nem átlagos nagyságú gazdaságot vezettek. Saját gulyájuk, ménesük, juhnyájuk volt. Szántóföldjeik, rétjeik a halasi határ és a Halas környéki puszták legkülönbözőbb pontjain előfordultak. Nagy gazdaságuk sok alkalmazottat kívánt. Volt gulyásuk, csikósuk, juhászuk, akik bujtárokat is alkalmaztak. Voltak béreseik, akik a gabona- termesztés és a szénakészítés legfontosabb munkáit végezték. A 17. század végi és a 18. századi összeírásokban ezek a nagygazdák meghúzódnak a halasi családfők sorában, a határperek tanúvallomásai azonban magasba emelik őket. Péter István, Tegzes János, Farkas Gergely élő legendává magasztosulnak a tanúk történeteiben. A hajdani pásztorok, béresek és kisgazdák történelmi alulnézetéből szemlélve elérhetetlen magasságokban lebegnek. A halasi határperek földolgozása során aprólékosan kigyűjtöttük a halasi gazdákra és alkalmazottadéra vonatkozó adatokat. Részletes, a szolgálati időpontokra, életkorokra is figyelmet fordító idézésükre, bemutatásukra itt nincs lehetőségünk. Ezért csak vázlatosan soroljuk föl azokat a béreseket és pásztortokat, akik a határperek vallomásai alapján a 17. század vége és a 18. század közepe között egy-egy halasi gazda szolgálatában álltak.77 A nevek többsége olyan személyt takar, aki tanúként megszólalt a perekben. Ezeknél feltüntetjük a vallomástétel idején feljegyzett lakóhelyet. Néhány név olyan emberre vonatkozik, aki nem tanúskodott, de más 408
