Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
ESEMÉNY- ÉS IGAZGATÁSTÖRTÉNET - 2. Ö. Kovács József-Szeitert Gábor: Halas 1848-1849-ben
voltak hajlandók részt venni. Ugyanis a halasi nemzetőrök „gyakorlatlanok és rendezetlenek lévén, velők csatázást indítani célszerűtlen: hanem a katonaság fedezésére használható.”146 A Szabadkára beérkező katonaság azonban nem vett részt az akcióban. Pedig Zseni József a halasi lovasok parancsnoka ez ügyben visszatért Szabadkára, kérvén a katonaság parancsnokait, hogy küldjenek segítséget.147 Végh Bertalan őrnagy viszont úgy vélekedett, hogy senki „sem nem ígérte - sem nem ígérhette hogy önök teendői sorkatonaság által lésznek támogattatva. Hogy hova küldjék a sorkatonaságot - azt a körülmények fogják határozni.”148 A halasiak visszafordulásában szerepet játszott a rossz élelmezés is. Sérelmezték továbbá, hogy a szabadkaiak sokkal kisebb létszámmal vettek részt az akcióban, mint a halasiak, holott az ő városuk forgott közvetlen veszélyben.149 A nemzetőrök tehát elhagyták Bajsát, hogy milyen körülmények között, arról Zseni József tájékoztatásából tudunk: „Elindulása után pedig tapasztalta seregünk Bajsán, hogy a mint ez kivonult a helységből, másik végén már tolakodott befelé a ráczság...”150 A szabadkai hadmenet tapasztalatairól Zseni József számolt be a halasi közgyűlés előtt. A beszámoló leszögezte, hogy „a veszély közelebb van városunkhoz, mint azt gyanítanánk.” A veszély elhárítása érdekében a közgyűlés a következő határozatokat hozta: 1. Pap Richárd képviselőt Szabadkára küldik, hogy a várost pontos információkkal lássa el a „rácz mozgalmakról.” 2. Gyárfás Istvánt és Latabár Endrét Szegedre küldik, hogy a város részére katonai erő kiküldését kérjék az ottani parancsnokságtól. 3. Felszólítják a szomszéd településeket, hogy szükség esetén nyújtsanak segítséget Halas megvédéséhez. 4. Tizedenként összeírják a város fegyverfogható polgárait. 5. A nemzetőrség tisztikara létrehoz egy törvényszéket, amely minden kihágást, engedetlenséget büntetni fog.151 A szegedi katonai parancsnoknak szóló irat még a közgyűlés napján, január 31- én elkészült. Vécsey Károly tábornok azonban nem küldött csapatokat Halasra. Ellenben február 4-én intézkedett arról, hogy Deutsch, 5. honvédzászlóaljbeli főhadnagy, valamint Kalapis Antal és Humay Antal hadnagyok Halasra menjenek, ahol „a törvényes rend és béke fentartása végett egy védelmi bizottmány létrehozatalával megbízatnak.”152 Van nyoma azonban annak is, hogy Halason kisebb egységek állomásoztak. Valószínűleg azért, hogy a zsúfolt Szabadkát tehermentesítsék az elszállásolási és az élelmezési terhek alól. Két konkrét esetről van adatunk. 1849. február 17-től a Földvári szabadcsapat 115 tagja szállásolt 17 napig, 1849. március 23-tól a Tolnai szabadcsapat 203 tagja volt Halason 12-15 napig.153 Február 1-én a képviselőtestület folytatta a város megvédésével kapcsolatos teendők tárgyalását. Megtiltották a város fegyverfogható férfi lakosainak, hogy írásbeli engedély nélkül elhagyják a települést, azonban az asszonyokat, gyerekeket és 83
