Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
ESEMÉNY- ÉS IGAZGATÁSTÖRTÉNET - 2. Ö. Kovács József-Szeitert Gábor: Halas 1848-1849-ben
az öregeket „kik csak alkalmatlanságot okoznának, tanyákra vagy más biztos helyekre kiszállítani, nem csak nem tilalmaztatik, sőt javasoltatik, de nem paran- csoltatik.”154 Elrendelték a kincstári puskák beszedését, hogy azokon az esetleges javításokat el tudják végezni, és ezt követően a hozzáértő egyének között szétoszthassák.135 (A szabadságharc folyamán Burkus Mihály lakatosmester, és Unger Mátyás puskaműves foglalkozott a nemzetőrség fegyvereinek a „kiigazításával”.)156 Határozat született a város körülárkolásáról is. Felkérték Kis László és Katona Antal hiteles mérnököket, valamint Hodosi Péter és Tóth János mérnök gyakornokokat a szükséges előmunkálatok megkezdésére. A körülárkolás, sáncolás munkájának szakmai vezetése szintén rájuk hárult. A munkások buzdítására, kirendelésére és felvigyázására a város vezetőségéből választottak ki személyeket.157 Minden tized maga tartozott a saját részén elvégezni a munkálatokat. A tervek szerint négy kaput szándékoztak hagyni, ahol a tartalék nemzetőrség ad őrszolgálatot. A várost csak az előjáróságtól kapott írásbeli engedély birtokában lehetett elhagyni, e célból egy megbízott mindig a városházán tartózkodott, kitől az engedély beszerezhető volt.158 A munkálatok február 19-én kezdődtek meg, amikor is a 3., az 5. és a 6. tizedbeli polgároknak kellett megjelenniük a város szélén. Másnap az 1., a 2. és a 4. tizedbeliekre került a sor.159 A február 1-i határozatok közé tartozik még az is, hogy a város rendelkezett a Halasra menekült polgárok ügyében. A város vezetősége szükségesnek látta, hogy a Feketehegyről, Magyarbecséről, Ómoravicáról és Pacsérről menekült polgárokat összeírják. Amennyiben a helyzet megkívánná, úgy a város a menekültek részvételére is számított a védelem ellátásában.160 A későbbiekben arról is intézkedtek, hogy ők saját tisztjeik alatt alakítsanak egy századot, vagy lépjenek be az alakuló őrcsapatba.161 Majd Batthyány Kázmér bácskai kormánybiztos utasítására a menekültek közül 73 főt besoroztak a mozgó nemzetőrségbe, és február 28-án Szabadkára küldték őket.162 Természetesen gondoskodtak a menekültek ellátásáról is. Mivel a „tavalyi szűk termés mellett kevés lévén a város gabonája”, így a város polgáraihoz fordultak, hogy adakozás útján segítsenek a szerencsétlenül járt honfitársaikon. A legjobban rászorulókról azonban a város gondoskodott. A gabonaosztás mellett a menekültek tűzifa ellátását is megszervezték.163 Pap Richárd tudósítása szerint a halasiak vendégszeretetéről Szabadkán is „egész elragadtatással” beszéltek.164 Pap Richárd küldetéséről január 31-én született döntés, de nem indult útnak azonnal. A kisszállási uradalom ugyanis felajánlotta, hogy folyamatosan tájékoztatni fogja Halast a szabadkai eseményekről, mivel részükről állandóan egy megbízott lesz jelen Szabadkán.165 Február 2-án azonban azt volt kénytelen megállapítani a halasi közgyűlés, hogy „Szabadkáról még eddig sincs semmi levél, semmi hír.” Ezért elhatározták, hogy Pap Richárdot mégis elküldik Szabadkára, február 3-tól március 5-ig folyamatosan küldte a jelentéseit Szabadkáról.166 A legfontosabb kérdés természetesen az volt, hogy Szabadkán milyen reguláris erők állomásoznak, s 84
