Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
ESEMÉNY- ÉS IGAZGATÁSTÖRTÉNET - 2. Ö. Kovács József-Szeitert Gábor: Halas 1848-1849-ben
más megmozdulásra utaló jelet. Ekkor azonban már a főbíró helyett Szekér Istvánnak kellett vállalnia a tanácsülés vezetését, de ugyanígy történt ez március 20-án is.2 Ugyanakkor természetesnek vehetjük, hogy a pesti események és más vidéki mozgolódások hírei visszhangot keltettek Kiskunhalason, hiszen a város földrajzi elhelyezkedésénél fogva is benne volt a kereskedők vagy más utasok, hivatali emberek által kialakított hírláncolatban. Példaként említhető: a szegedi választmány már egykét nap után reagált a fővárosban történtekre.' Tekintettel a kiskunsági kapcsolatokra, még valószínűbb, hogy a kunszentmiklósiak március 2 i-i, a Jászkun Kerületekhez benyújtott felterjesztésének híre is hamar eljutott Halasra, jóllehet, annak tanácsi tárgyalására csak március 26-án került sor.4 A híreknél is határozottabb állásfoglalásra sarkallhatta a halasi tanácsot a kun- hegyesiek radikális hangvételű felszólítása, amely többek között a nép természet által adott jogait, a közös teherviselést hangsúlyozta.5 Az általános kérdéskörön túlmenően konkrét személyi változást is követeltek: Szluha Imre jászkun főkapitány leváltását, mivel szerintük „... maradási elveivel az egész tömegben haladási térre lépett ország rendei közt, a hasonlóan haladni kívánó kerületeket nem képviselheti, mint ki hozzánk s érdekeinkhez sem birtok, sem rokonság, sem egyenlő polgári osztályzat kötelékeivel csatolva nincs...” Helyébe Kálmán Sándor alkapitányt kívánták ültetni. Az ő nevével másutt is találkoztunk: március 24-én Kunszentmártonban, 26-án Félegyházán írt alá körleveleket, amelyekben például az úrbéri szolgáltatások és egyébb terhek megszüntetéséről, illetve a cenzúrával kapcsolatos ideiglenes szabályokról tudósított.6 Március 26-án említésre méltó élményben lehetett részük a politikailag tájékozottabb lakosoknak: a városházi közgyűlést „több számra menő” polgárok jelenlétében tartották, s később is „nagyszámú”, sőt „több százakat haladó” kifejezéssel illették a résztvevőket. A közgyűlésen Kunszentmiklós Halashoz írt levelét tárgyalták, miszerint „honfiúi bizodalommal szóllíttatik fel e városi közönség Pest város polgárai által kitűzött országosan esmért 12 reformpontok pártolására, őrsereg felállítására...” Kérték, hogy támogassák a kiskun ellenzék Szluha Imre főkapitány leváltását sürgető felhívását is.7 íme a halasiak válasza: „Honunk minden részeiben meleg pártolásra talált a pesti közönség által kitűzött esmeretes 12 pontban foglalt nemzeti közkívánat: azt tehát e testület is egész kiterjedésében magáévá teszi, mert meg van győződve a felől, hogy az abban foglalt elvek, hiányos alkotmányunk tökéletesítésére múlhatatlanul megkívántatok; ezek létrejöttével, valamint nemzetiségünk erősb lábra állíttatik, úgy a polgári érdekegyesítés által, a felekezetességi gyűlöletek eltöröltetnek, a törvénykezés szabályosb alkotása által a törvények s azok kezelői iránt nagyobb rokonszenv gerjesztetik; szóval hazánk felvirágzásra minden lehető eszközök feltáratnak. Ily hatályos indokoknál fogva, kezet fog a felhívó közönséggel e testület abban, hogy nádori alkapitány úr minél előbbi közgyűlés tartásra hivatalosan megkerestessék, és ezennel kinyilatkoztatja azt is, hogy az oda küldendő követek választásába - kik utasítással lesznek ellátva - a lakosságnak befolyást enged; sőt jövendőre minden ily közügyek feletti tanácskozásra gyűléstermeit feltárja. Mi illeti azonban főkapitány úr ellenében előadott vádakat, s annak elmozdíttatását tárgyazó kérelmet: erre nézve kijelenti e közönség, hogy mihelyest Sz. Miklós közönsége e testületnek hiteles ada52
