Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)

A HALASI TÁRSADALOM SZERKEZETE ÉS ÉLETE - 9. Bagi Gábor: Kiskunhalas társadalma a redempciótól a polgári forradalomig (1745-1848)

4. Pap Gergely redempciós levele (510 forint, 62 és fél dénárról), 1761. december 14. Thorma János Múzeum 5117

volt. E két kategóriát az összeírások soha nem különítették el, a családokról azonban ismert volt hovatartozásuk.30

A társadalom vezető, meghatározó csoportja a vagyonos törzsökös redemptu- soké volt. A város tisztviselői karát adták, s gyakran a kiskun, vagy hármas kerületi magisztrátusba is bekerültek. (Péter, Torma, Búza stb. családok.) A redemptusság aquisitorokra és törzsökösökre történő elválasztása sajátos problémákat okozott a 19. század elejétől a fiúgyermekek különválásakor. 1807-ben a Kerületek is meghagyták, hogy a szülők gazdálkodásra alkalmas fiaikat elegendő javak nélkül „el ne válasszák”, mivel ezáltal irredemptus „szolgálatra” fogják őket kényszeríteni.31

2. Nem teljes jogú redemptusok

Több, jogait és örökíthetőségét tekintve eltérő csoport sorolható ide, kik főképp a korszak első felében léteztek. Ezek idővel az alapvető társadalmi rétegek valamelyikébe olvadtak be. Ide sorolhatók azok a redemptusok, kik tőkeföldjeik eladása után bizonyos előjogaiktól nem váltak meg, és más, kisebb társadalmi csoportok. Közülük jelenleg kettő emelhető ki. Elsőnek azok az elszegényedett elemek, kik tőkeföldjeiket, s a hozzájuk tartozó redemptus jogaikat egyaránt, végleg, örökre eladták. Utódaikra már csak az irredemptusokkal szembeni földelővásárlási jogukat örökíthették, s így azok, illetve leszármazottaik gyakorlatilag irredemptusok voltak.

363