Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)

GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 3. Bellon Tibor: Kiskunhalas gazdálkodása a 18-19. században

tanak, holott arra szükségük nincs, „mert a kint háló gulyák mellett lévő számadók magok is elégséges hátas lovakat szoktak tartani, holott azon kis marhát semmi esetben sem szükséges hátas lovon őrizni.” Ezért megtiltják nekik a hátas lótartást.261 Ezek azonban csak alkalmi szigorítások voltak, a gazdák is jól tudták, hogy a jószágot biztonságosan őrizni csak lóhátról lehet, ezért mind a számadónak, mind a bojtároknak szükségük van hátaslóra. A pásztorszállás központja a cserény volt, amelyik mellett a nyilván kerekeken gördülő kunyhó állott, amit télire bevontattak a gazda tanyájára vagy a város egyik udvarára. A Félegyházához tartozó Mérgespusztán azért vonták felelősségre Nagy Mihály gulyásbojtárt, mert a tanyát a halasi határtól féldűlőnyire tette azzal a szándékkal, hogy átjár a tilosba legeltetni.262

Jóllehet Halason a legelők egy részét néhány gazdából álló társaság használta, ezek azonban a redempciós jog alapján közösségi földeknek számítottak. Ezért a legelők területének kimérése, nyilvántartása a közösség érdekeit képviselő tanács kezében volt. 1769-ben azért került a tanács elé a baromjárások dolga, mert „né- melly gazdaság bővölködvén marhákkal, maga barom járását keveselné, s mintegy kéntelenítetett barmával más gazdaságnak járásába is által menni, mellyet a más rendbéli gazdaság észre vévén ellenzetté, s ebbül a pásztorok között békétlenség és visszavonás esett.” Ezért elrendelték a legelők felmérését, „szélét, hosszát, külön a javát, külön a homokját, hogy hány kerékforduló lészen.” A város kocsijába olyan kereket csináltattak, amelyiknek a kerülete éppen egy bécsi öl volt. Nem ismeretlen ez a mérési forma, máshol is alkalmazták. Ezen felmérés alapján Bodoglár, Zsana, Kőkút, Eresztő, Balota, Fejértó, Rekettye összesen több mint 43 500 hold legelőből állt.263

Tíz évvel később abból támadt vita, hogy a tanács a baromjárásokat, az ökörcsorda és a nyomási marha legelőjét kijelölte, a lakosok mégis ide hajtják a rideg marhájukat, nyomási marhájukat és kocsis lovaikat, ezáltal sok kárt okoznak. ,yiz ökör tsorda és a nyomási jószág legnemesebb jószága lévén a szántó vető lakosoknak, mellyben áll a népnek boldogsága, és eő Felsége szolgálatnak előmozdítása, emellett, hogy idegen jószágok által a baromjárások el ne foglaltassanak, deter- mináltatott, hogy ennekutána kiki maga barmos marháit az arra kirendelt barom járásokra hajtsa, ahol kinek kinek maga rideg marháinak különösen aklokat keríteni szabados leszen. A fejős teheneknek megengedtetik a szállások széliben tartani.”264 A legelő kiosztása a redemptus jog alapján történt, egy-egy vagyonosabb redemptus a legelőn aklot épített. 1798-ban Kunszentmiklós megkeresésére, hogy a halasi baromjárások gazdaság számra fel vannak-e osztva, és hogy az arányosítást be akar- ják-e vezetni, azt válaszolta a halasi tanács, hogy „a mi határunkban sem gazdaság számra az barom járások felosztva nintsenek, sem az barmok és ménesek a lakosok neveikről neveztetni nem szoktak, hanem az barmok s ménesek közönséges névvel amely pusztán járnak, arról neveztetnek balotai, fejértói és sanai barmoknak, az járások hasonlóan azon járásoknak és gazdáknak szabadságában áll ezen vagy a másik barmon s járáson tartani jószágaikat, és annyit, amennyi telik tőlök anélkül,

143