Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 3. Bellon Tibor: Kiskunhalas gazdálkodása a 18-19. században
9. Kiskunsági cserény két nádtáblából. Tálasi István 1936. 43. kép alapján ma után kötelesek voltak időben adott mennyiségű kenyeret megsütni a pásztorok és a pásztorkutyák számára. Mert a kutyáknak is ugyanúgy járt a kenyérbér, mint az őrző pásztoroknak.25S A pásztorok kézbeadással, azaz kézfogással erősítették meg az alkut, melyet a béregyezkedés előzött meg. A kézfogás az egyezség létrejöttének megpecsételését jelentette. 1787-ben Faragó Kis János panaszt tett a tanács előtt, hogy Horvát Jánost kanásznak megfogadta, véle meg is alkudott. A kanász azóta a régi gazdájához is beszegődött, nála helyre állani nem akar. A kanász elismerte a dolgot, de azzal mentette magát, hogy régi gazdájának, Benedek Istvánnak még újesztendő előtt kezet adott.156 Végi Erzsébet is két gazdához szegődött szolgálatra, kezét beadván. Az első érvényességét ismerte el a tanács, és az asszonynak 10 korbácsütést is el kellett szenvednie, mert tudva vállalását, mégis máshova is jelentkezett.257 A pásztorkodás mindennapjairól keveset mondanak a források. Éppen ezért érdemes ezeket megszólaltatni. Vas Mihálynak az alszegi ökörcsordára járó tinó ökre Fehértón egy „régi beomlott árkolásba” döglött.258 Péter István számadó gulyása egy tehenét elveszejtette. A pásztor vallomásából kiderül, hogy „a tehén gornyadozott, meg is döglött, két bojtárjával megnyúzta, húsát és faggyát mivel talyigája (a talyi- ga zárt, vontatható jármű, benne őrzik a pásztorok eleségét és ruhaneműjét B. T.), - karácsony lévén, itthon volt, - a cserénre aggatták, az ebek a cserénrül leszaggatták s megették.”259 Bótás György zsanai számadó csikós vallja, hogy egy megnyúzott tehén borit Görbe János öreg bojtár nyerges lován a tanyára bevitték, a húsát a talyigába rakták, „majd a kutyáknak hányták.” Más alkalommal a marhát ledöntöt- ték, agyonütötték, nyúzták is. Botás György a csontvágóért a tanyára ment.160 1818 tavaszán a tanács előtt bevádolták a tehetősebb gulyásbojtárokat és fejős gulyásokat azon „visszaélés és negédes szokás” miatt, hogy nyerges paripákat tar142
