Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban
kun területekről jószerivel nem szólnak korabeli források, csupán sejthető, hogy azok a 15. század utolsó negyedében, Mátyás uralma alatt - más körülmények és események hatására - de ugyancsak kicsúsztak a család kezéből.93 A nagy „ellenfél” akkor már Szeged városa, az ekkor történtek részleteire később még visszatérünk. Végső mementóként legfeljebb a nevüket őrző Tompa említhető, amely a török időkben mint kun puszta tűnik fel.94 A Köncsög-fiak számára e gyászos vég új fejezetet nyitott Halas középkori történetében, a kunoktól visszavett települést hamarosan a magyar mezővárosok sorában látjuk viszont. Az elkövetkezendő évszázadokban azért mégsem szakadtak el teljesen a Csertán nemzetséghez kötődő szálak. A kialakuló Halas-szék névadó kapitányi és bírói székhelyeként még sokáig fogja szolgálni hajdani urait. Halas, a magyar mezőváros AZ ÁTALAKULÁS ÉVEI Amint láttuk, a kun megszállás lezárulásának, a közjogi-tulajdonosi helyzet és funkció megváltozásának (kun szállásból mezőváros) első jelei 1390 decemberében mutatkoztak, amikor - egyenesen királyi közbenjárásra - IX. Bonifác pápa búcsút engedélyezett a kalocsai egyházmegye halasi egyházát felkeresőknek.95 Aligha lehet véletlen, hogy még ugyanezen évben, néhány héttel korábban (október 11 -én) került - szintén pápai jóváhagyással - a kalocsai érsek közvetlen környezetébe, főkáptalani kanonokjainak sorába egy halasi illetőségű klerikus, Mihály fia László.96 A forrásból azt is megtudjuk, hogy a halasi pap a pálos rend szentlőrinci kolostorába átlépett Pesti Balázs helyét örökölte meg, évi 40 aranyforint jövedelem mellett. Zsigmond néhány évvel később, 1396 augusztusában a Himfiek Remetei ágához tartozó Péter fia Istvánnak engedte át - érdemeiért és a török által elpusztított Krassó - Temes megyei birtokai fejében - az ekkor Csongrád megyéhez sorolt Halas királyi birtokot, összes jövedelmeivel együtt.97 Hogy ekkor már nem csak búcsújáróhelyként jelentős faluról, hanem egyenesen mezővárosról lehet szó, azt a halasiakhoz ez ügyben intézett parancslevél „...universis civibus seu hospitibus et populis nostris de Halas... ” megszólítása igen valószínűvé teszi.98 Az adományozás ideje és az adományozott személy kiléte is igen jellemző. A szeptember 28-i" nikápolyi véres csatavesztébe fulladt török elleni hadjárat előtti, még optimista napokban járunk: István édesapja Himfí Péter, nagybátyja pedig Benedek, mindketten Nagy Lajos király egykori bolgár bánjai, orsovai várnagyai, az 1360-70-es évek híres délvidéki katonái.100 Bár a visszavétel körülményei nem ismertek, okkal sejthető, hogy Halas nem maradt tartósan a Remetei családé, 1429-ben ugyanis Halas már ismét királyi zálogbirtokként van Kátai Mihály közép-szolnok megyei és jász-kun ispán kezén.101 A változás oka és ideje többé-kevésbé kikövetkeztethető. Más forrásokból tudjuk, 190
