Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)

HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban

hogy Remetei István az 1400-as évek elején zajló, bárói liga harcokban - Csáki Miklós erdélyi vajda sógoraként102 - a Zsigmond ellen lázadók táborához csatlakozott. Jóllehet 1403/1404-ben bocsánatot nyert a királytól,103 a régi uralkodói jóindulat többé nem tért vissza. Ez nem is csak Halas visszavételében mutatkozott meg. A kor fennmaradt irataiban 1419-ig többször szereplő Remetei István hiába maradt tagja az udvarnak, megtartva eredeti, örökölt családi birtokait: dicső őseivel (Péter és Benedek) ellentétben sohasem jutott komoly hivatali tisztséghez és újabb nagy adományokhoz, csak egyetlen bírótársi megbízásáról (1407) tudunk. Talán ennek a súlyos apai örökségnek következménye, hogy fiai - Imre (1399-1432), László (1411-1435), Frank (1411-1438) és Miklós (1411-1439) - udvari neveltetésük (apródok vagy lovagok) ellenére is csak Tallóci Matkó familiárisai lehettek, Keve- vagy Krassó megyei alispánként. A Himfí család régi fényét és rangját a másik, dunántúli ún. Egerszegi- vagy Döbrentei-ág vitte tovább.104

A város története szempontjából kevéssé lényeges, de annál érdekesebb színfolt, hogy ekkoriban - 1408. évi boszniai hadjárata105 egyik állomásaként - Zsigmond király személyesen is megfordult Halason. Erről tanúskodik szeptember 26-27-én, innen keltezett két oklevele, a négyszállási jászok és a kolbázszállási kunok ügyeiben.106

KIRÁLYI VAGY FÖLDESÚRI MEZŐVÁROS?

Az immár ismét uralkodói tulajdonú Halas sorsában 1439 májusa hozott újabb fordulatot. Ekkor már kifejezetten Bodrog megyei mezővárosként („...oppida seu possessiones nostra... Halas...in Comitatu de Bodrog... ”) kapja meg a két Hunyadi János, Habsburg Albert királytól (1437-1439).107

A város későbbi birtoklástörténete szempontjából rendkívül fontos leszögezni, hogy Kátai Mihály 1429. évi esetéhez hasonló, záros határidejű zálogügyletről van csak szó! Hédervári Lőrinc nádor javaslatára ugyanis Halas mezővárosát - továbbá Madarast, Tavankutat, Szabadkát, valamint Csőszapa felét - a király csupán 2757 forintnyi tartozása biztosítékául, „honor-birtokként” („pro honore”) engedi át, a Szörényi bánság várainak (Szörény, Görény, Orsóvá, Miháld) védelmével és fenntartásával kapcsolatos hátralékos követelések fejében, három hónapos időtartamra.

E ténynek - úgy tűnik - Halas történetének korábbi kutatói alig szenteltek figyelmet. Főként Nagy Szeder István alapművében108 valamint Halász Géza és Janó Ákos ezen alapuló későbbi feldolgozásában109 jutott érvényre az a nézet - jóllehet Nagy Szeder István jeles munkája is ismerteti az 1439. évi oklevél tartalmát - miszerint Halas (talán a három hónap leteltével is kiegyenlítetlen adósság rendezéseként értelmezve?) véglegesen és örökletesen vált volna Hunyadi-birtokká, az ekkor egységbe szervezett, osztatlan szabadkai uradalom szerves részeként. Ennek megfelelően 1456-ban Szabadkával együtt szállt volna Szilágyi Mihályra, majd annak halálával - az ugyancsak Hunyadi-rokon - dengelegi Pongrácz Jánosra és örököseire. A

191