Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)

HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban

fejtől eltekintve), továbbá köriratának betűtípusai a 14. század második felére helyezik korát. A főalakban pedig Szent Miklóst, a középkori Kecskemét patrónusát, középkori plébániatemplomának480 névadóját, egyben a kereskedők védőszentjét tisztelhetjük. Ennek az okleveles forrásadatok nem mondanak ellent: Kecskemét 1353 és 1368 között vált mezővárossá, 1393-tól utalnak vásártartó jogára, vagyis Kecskemét éppen a pecsétlő keltezési idejére vált oklevélkiadásra és pecséthasználatra felhatalmazott Jogi személlyé”. Nem hallgathatók azonban el a pecsétnyomó hitelességével kapcsolatos kételyek sem. Kumorowitz L. Bemát, a hazai oklevél- és pecséttan egyik legtudósabb művelője 1935-ben - a pecsétnyomó 14. században szokatlan sárgaréz anyaga és túlságosan is tiszta metszése nyomán - felvetette, hogy esetleg a 14. századi, valódi előkép újabbkori másolatáról van csak szó. Miután az eredeti tárgyat ő vehette utoljára kézbe a témát kutatók közül, fenntartásai egy parányi kétséget mindig meg fognak hagyni a kecskeméti pecsétnyomó valódiságával, pontosabban 14. századi voltával kapcsolatban. Hasonlóan örök rejtély marad: mikor és milyen körülmények folytán került a Tabán földjébe? A „mikor” legfelsőbb időhatárát többé-kevésbé meghatározhatja Kecskemét város 1554. évi pecsétje, hiszen a korábbi, Szent Miklós-alakos pecsét legfeljebb 1553-ig szolgálhatott - akár eredetiként, akár későbbi másolatként - bármilyen hitelesítésre. Nem tudjuk, hogy vajon átutazó kereskedők vagy valamely veszély elől menekülők rejtették, vesztették-e el, csupán annyi állítható, hogy a pecsétnyomó az Olvasó számára már ismert, Árpád-kori előzményeken létesült középkori falu, majd a 17. századig folyamatosan lakott mezővárosi negyed területén került elő, vélhetően a hajdani sószállító és marhahajtó úthoz kapcsolódó mocsári átkelő (révhely?) közelében. (6. kép 4.)

HALAS ÉS A FEKETE SEREG

Halas középkori múltjának egyik legérdekesebb, tán még ma is közszájon forgó hagyománya Mátyás király legendás Fekete Seregének itteni - a hajdani molnár legényből lett törökverő hős, Kinizsi Pál általi - szétveretéséhez fűződik. A gyászos esemény Mátyás halála után másfél esztendővel, 1492 szeptemberében következett be. Kiváltó oka az volt, hogy a sereg immár több, mint egy éve hiába várta jogos zsoldját II. Ulászló kiürült kincstárától. A csapatok szétzüllöttek, a lerongyolódott, éhező harcosok mindinkább az elébük kerülő, védtelen lakosság kirablásából tartották fenn magukat. Csakhamar ugyanolyan veszélyt jelentettek az ország számára, mintha maguk is külső ellenség lettek volna. A Fekete Sereg dúlásai akkor öltöttek elviselhetetlen mértéket, midőn - a viddini török pasa által ostromolt Szörényvár felszabadítása után (1492 nyara) - a csapatokat egy bizonyos Szeged város környékére vonták össze, őszi-téli táborozásra. A környező lakosság állandó panaszait orvosolni kívánó főparancsnok, Kinizsi Pál temesi gróf (alsó-magyarországi főkapi269