Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban
kései, 14. század végi idejét. Hiszen e háztípus a magyar falvakban sem mutatható ki ennél korábban. Vagyis megint csak az alföldi magyarságot és a kunokat egyszerre, együtt érintő kulturális hatásról van szó.339 Selmeczi az általa kutatott négyszállási jász településrészek feltárásakor olyan 13. század végére - 14. század elejére keltezhető, félig még földbe mélyített, de már nagyobb méretű (4x6-6,5 m) házakat dokumentált, melyek átmenetet képeznek a jól ismert Árpád-kori és 15-16. századi háztípusok között. Véleménye szerint hasonlóak lehettek az egykorú magyar és kun települések is.340 Eddig feltárt kun fal- vainkban sajnos még nem sikerült korai településréteget rögzíteni. A mezőföldi Perkátán ugyan ennek félreérthetetlen régészeti jelei (13. század végére - 14. század elejére keltezhető árkok, gödrök, gazdasági melléképület stb.) mutatkoztak, itt azonban - a szőlővel való beültetettség miatt - nem volt mód nagyobb, összefüggő felület feltárására, az ásható részletek pedig a szinte teljes lepusztultság állapotában jutottak napvilágra.341 Az elkövetkező évek feladata lesz tehát Selmeczi László felvetésének teljes bizonyosságú régészeti ellenőrzése, kiemelt figyelmet szentelve a korábban Árpád-kori magyarsághoz kötött, 13. századi telepjelenségeknek. Nehézséget jelent viszont, hogy a kun szállások jelentős hányada a tatárjárás idején elpusztult, magyar települések helyén létesült.342 Pálóczi Horváth András véleménye szerint a fő településszervező erő ilyen esetekben - természetesen mint az emberi megtelepedésre legalkalmasabb tereppontok (ivóvíz, bizonyos fokú védettség, úthálózati viszonyok) amúgy is önmagukat kínáló helyként - maga a félig-meddig romosán álló egyházi épület lehetett, amely hevenyészett rendbehozatala után alkalmassá vált - a befogadó magyar közeg által egyre inkább szorgalmazott - egyházi szertartások elvégzésére. Az ezeken a helyeken nyitott szállástemetők így kezdettől fogva templom körüli temetők lehettek, bár maguk a kunok ekkor még pogányok lehettek.343 A nagykunsági szállásrendszer esetében ennek gyakorisága mintegy 25%-os, a Csertán nemzetség szállásaiból alakult Halas-székben ilyen eredetűnek tekinthető maga a 14. század végéig kunok által is lakott Halas, Fejértó (ezen esetekben magyar továbbélőkkel is számolhatunk), Balota, Bodoglár, Kötöny, Tázlár, Bocsa, Csengele, Barabásszállás, esetleg a Gyarmanszállással azonosítható Zsana, Orgovány, Zömök (lásd kun szállások adattára). E szállások temetőinek kutatását nem könnyíti meg az Árpád-kori eredet. Az egymásra sűrűn temetett halottak közül a lelet nélküliek korszakbeli és etnikai hovatartozása nehezen (esetleg a rátemetések relatív időrendje, antropológiai jellemzői alapján), vagy sehogy nem dönthető el. Nem mindig segítenek a leletek sem. (Jó példa erre Alsó-Csengele-Bogárhát 17. sójába temetett kisgyermek esete. Egykor fej ékszerként viselt, nagyméretű, ún. köpüs hajkarikája már divatban volt a tatárjárást megelőző években is, ugyanakkor használata nyomon követhető a 13-14. század fordulójáig. Vagyis egyéb megerősítő adat nélkül bajosan dönthető el, vajon az Árpád-kori magyar falu egyik utolsó, netán a beköltöző kunok egyik legkorábban idetemetkező halottjáról van szó?)344 231
